Beszívom, mi körülvesz. Átjár… Érzékenységem nem reszketeg vár. Apró részecskéi megakadnak bennem, Kevergő képek kísértenének. Gerjedő szelük csak a felszínt kavarja. Mély sötét nyugalmam megtart. Belül néma csend csupán… Kifújom, mi nem az enyém már. Ide érünk mind Önmagunkon át. Homályból élesedő képként látom saját vonalaim. Jó kedélyű ember, nevető lélek, bajusz és borvirág. A pillanatban lévő halhatatlanság…
Győr, 2019.01.03.