…Megvagy…
Nem hangzik valami jól.
Hogy miért?
Túlságosan semleges válasz. Sokszor sokaktól hallottam már, s egyikük szeme sem ragyogott.
Ja, hogy te jól vagy… Pedig a tiéd se ragyog.
Fáradt vagy, értem.
Meg se hallgatlak? Ne viccelj!
S te beszélsz a napi történésekről, a munkahelyedről, s hogy mi mindent szeretnél vásárolni.
Drága barátom, ismerjük mi egymást egyáltalán? Mitől félsz?
Hagyjalak már békén, mert csak lehúzlak ezzel…
Pedig elmerülhetnél bennem, s te mégsem teszed. Én tényleg nagyon várom. Olvadj belém… Tudom, keresztül húzná a számításaid. Hát persze…
De nem, én ezt nem értem meg. Sőt. Örülnék, ha végre egy kicsikét nem számolgatnál. Legalább ebben a pár percben. Tedd már félre azt a kurva állarcot, amit magadra aggattál. Hisz egyek vagyunk. Vagy már nem emlékszel TESTVÉREM? Régen így neveztük egymást.
Azt csak úgy mondtuk? Hát én komolyan gondoltam. S tudom jól, hogy te is.
Sajnálod? Ugyan már, dehogy sajnálod… Inkább érzek rajtad megkönnyebbülést, hogy nem kell szembe nézned velem, s ezáltal önmagaddal.
S persze nem figyelsz… Hisz én csak azt kérdeztem: hogy vagy?
Győr, 2017.10.18.