Az ébredező ember tipikus hibája, hogy sokszor túlbonyolít. Ott is gondolkodik, ahol cselekedni kéne. A magasba röpködve keresi a megoldásokat, mikor egy hétköznapi elakadást kellene csak megoldani, pofon egyszerű módszerekkel.
Nem így mesélik, de szerintem mégiscsak jól nevelt gyerek lehettem… Ha suliból hazaértem ugyanis, azonnal átöltöztem otthoni ruhába. Na nem mintha 15 éves korom előtt lett volna egyetlen márkás ruhám is, de szerencsére ez a mi korunkban még nem volt jellemző szinte egyikünkre sem. Szóval miután ledobtam otthon az iskolatáskámat, rögtön magamra húztam a kissé kopott és foltos gatyámat, pólómat, cipőmet stb. Ezzel nem kevesebbet tettem, mint hogy fölvettem a szabadságot. Innentől kezdve ugyanis nem kellett azzal törődnöm, hogy összekoszolom, vagy tönkreteszem a szép tiszta ruháimat, amit szüleim verejtékes munkával megkeresett kis pénzükből megvásároltak nekem. Bármit tehettem. Nem számított, hogy focizok, fára mászok, a porban fetrengek, sározok, vagy épp nyakig érő gazban bujócskázok. Kizártam egy szempontot a sok közül, mellyel a társadalmi elvárások mentén leláncoljuk önmagunkat.
A napokban lettem rá figyelmes, hogy mennyi mindenben gátolom magam amiatt, hogy ne legyek koszos. Nem simogatom meg a kutyámat úgy istenesen, és nem rúgom el neki a labdát. Nem megyek hátra a kertbe. Nem fekszek el a fűbe. Nem megyek át a térdig érő gazon a szemközti csatorna partjára. S jól meggondolom milyen fizikai munkának látok neki, vagy épp milyen mozdulatokat teszek, miközben Álmossal játszok az udvaron. Egy szóval gátolom az energia áramlást, az aktivitást és az intenzitását. Így hűl meg a vér, s így tunyul el a test. Nem ég el az energia, aminek el kéne égni. S végül így válunk elégedetlenekké…
Ez csak egy példa, hogy mennyire nem látjuk a fától az erdőt. A sokat emlegetett tudatosság szerintem ott kezdődik, hogy ha valamit fölismerek, akkor változtatok. Én például fölveszem az itthoni ruhámat, tudatosan megváltva ezzel szabadságom egy részét. S belevetem magam az életbe úgy, ahogy azt bölcs gyerekként ösztönösen tettem. Egyszerű az élet, mint az egyszer egy…
Lébény, 2022.02.09