Böcsület

– Ki az ofőd?

– A Kelemen? Úúú…

Hogy milyen volt Kelemen tanárnő osztályába járni, csak az tudhatja, aki sorsánál fogva belecsöppent. 5-8. osztályig volt osztályfőnök több generáción át, egészen haláláig… Negyedikesek lehettünk, mikor Csigával a kisközben fülöncsípett minket szigorú határozottsággal, mert a lányokat vegzáltuk. Akkor találkoztunk először. Nem ismertük és nem tudtuk még, hogy ő lesz az ofőnk. Jól leteremtett, néhány keresztkérdést föltett, majd sejtelmesen távozva annyit mondott, hogy találkozunk mi még… Vészjósló helyzet volt, de azért össze nem csináltuk magunkat. Eszembe sem jutott, hogy ő már akkor kiszúrt minket. Mi lettünk a „kedvencei”.

Nem tudom biztosan, de szerintem ő egy ösztönös mester lehetett. Bizonyos szinten biztos tudatában volt annak, hogy mit művel, de inkább belső indíttatásból jöhetett. Szóval kiszúrt engem… Valamit viszont én is megéreztem rajta. Különleges kapcsolódás volt a miénk. Olyan eredményeket ért el nálam, illetve megélésem szerint inkább olyan dolgokba kényszerített bele, amikbe senki más nem lett volna képes. Amint az osztályába kerültem, azonnal a hatása alá vont és a szárnyai alá vett. Persze ő ezt is sajátosan tette, hisz kivételezés helyett 5-ször annyi matek házit kaptam, suli után föl kellett mondani neki a leckét, ha fegyelmezetlenek voltunk megtépett, pofozott, vagy akár tanítás után órákig csöndben vigyázban álltunk a teremben. S hogy miért, azt nagyon egyszerűen lerendezte: „Mert bunkó, trehány, tróger alak vagy…” Ha tiszteletlenséget tapasztalt azonnal megtorolta. S közben a szemében mindvégig csillogott valami nagyon különleges. Valami megkérdőjelezhetetlen, igaz és szeretetteljes. Pillanatok alatt meghatódott, ha nemességet tapasztalt. Egész élete során arra törekedett, hogy embert faragjon belőlünk.

Persze, nem volt könnyű dolga… Sok mindenre megtanított. Például megmutatta azt, hogy mi a szeretet valódi természete. Minden megnyilvánulása szeretetből jött, még ha sokszor épp ellenkezőleg éreztük is. Nem pátyolgatott, nem édesgetett, de mindig a jó felé terelgetett. A lányokat persze soha nem bántotta, s nekünk is szigorúan megtiltotta. Gyepált ha pimasz voltam, hajszolt a szorgalom és kitartás felé, munkára tanított és fegyelemre. Ritkán dicsért, de ha valóban rajta kapott valami kiemelkedő emberi erényességen, akkor megtette. Nála az nem volt téma, hogy okosabbnak érzett a többieknél. Érezhette, hogy engem sem különösebben foglalkoztat. Ő az emberi értékekre hajtott. S ami még tovább színezte kettőnk kapcsolatát, hogy gyorsan kialakult köztünk egyfajta cinkosság. Folyton ugrattam… S emlékszek sokszor ő is nevetett, miközben épp azon szorgoskodott, hogy jól „ellássa a bajom”, mert megint „bunkó” vagyok… Így ment ez köztünk.

Megtanított arra is, hogy ne álljak bosszút. Nehezemre esett, de itt is eljutott a szívemig. Mint mindig… Kitartó volt, egyenes, és kíméletlenül őszinte. S persze egy rossz szava nem lehetett ránk senki másnak, csak annak, aki a belső köreinkbe tartozott. Összetartásra nevelt és belső tartásra ösztönzött. A vesszőparipája mégis csak egy valami volt, ő így mondta: a böcsület!

S higgyétek el, belém nevelte… Ha kellett szó szerint belém verte. Ebből soha nem volt hajlandó engedni. Könnyen azonosultam vele, hogy minden változhat, de ez az egy állandó! Persze kellettem hozzá én is. Illetve a fogékonyságom a becsületességre, a lelki fejlődésre és az a tulajdonságom, hogy már gyerekkoromban is csak a „lényeg” érdekelt. Hányszor hallottam a környezetemben, szüleimtől és barátaimtól, hogy hagyjam már, ne fárasszam őket a kérdéseimmel és a lelki dolgokkal. Mit foglalkozok én ezekkel… De hát én ilyen alkat voltam már akkor is.

Ha bárkit az osztályból a legkisebb gerinctelenségen, hazugságon, ferdítésen, mellébeszélésen, bárminemű csaláson kapott az egész osztályt kollektíven bűntette. Volt hogy egy osztálybulin eltűnt üdítős kupak miatt az egész osztály nem mehetett osztálykirándulni. Nagyon igazságtalannak éreztük, hisz egész évben erre hajtottunk. De ő tartotta magát… „Olyan nincs, hogy valami úgy eltűnik, hogy azt valaki ne tudná hol van. Szóval, amíg nem áll elő a „gazdája”, addig nem megyünk sehova.” Ugyanez történt egy másik esetben, mikor a tornatanár azt mondta, hatalmas köpést talált a tornaterem padlóján óra után. Kérte, hogy álljon elő a tettes, vagy aki bármit tud róla. Mindenki hallgatott. A többit nagyjából sejtitek… Zseniális módszer, hisz a nagybetűs életben ugyanez a mechanizmus, természeténél fogva automatikusan működik. Elég egyetlen rohadt alma a kosárba, ha úgy hagyjuk pár hét múlva az összes rohadttá válik… Bizonyára ezt is megérezte és megértette, s ez az erő hajthatta abba az irányba, amit képviselt. Mert mára már egyértelművé vált mindannyiunk számára, hogy a becsület a legnagyobb hiánycikk.

Emlékszek egyszer önzetlenül magamra vállaltam a felelősségét egy nem túl szép esetnek, melynek több elkövetője volt velem egyetemben. Meg is kaptam érte az alapos fejmosást, majd az egész osztály előtt mondta, hogy a Székely Feri az egy nagy ember… Idétlenül nevettek, pedig tudhatták volna, hogy az efféle jelzőket nem ingyen osztogatja…

Számtalan kapcsolatom ment tönkre, vegetál romokban – vagy épp tart afelé -, azért mert nincs meg az az alapvető tartás az emberekben, ami biztosíthatná a kapcsolódás tengelyét. Nevezetesen, hogy mindkét fél becsületes. Ami semmi egyebet nem jelent, mint hogy egyenesen és őszintén igyekszik élni és viszonyulni mindenhez, ami vele és általa történik. S ha mégsem sikerül, – mert ez is előfordul néha – hát van ereje vállalni, hogy hibázott…, gyenge volt…, elrontotta… Te hány ilyent tapasztaltál az életed során? Mert amúgy elárulom, hogy ez a valódi tartás, mikor elviselteted az egóddal, hogy gyenge vagy. Aki ezt vállalva képes önmagán változtatni és a belül felsejlő felsőbb igazság irányába igazodni, az egyszer nagy emberré vállhat. Ehelyett mi zajlik? Mellébeszélések, sértődések, egymás elkerülése, nagy hallgatások, sunnyogás és a másik hibáztatása, ha valami elromlik egy kapcsolatban. Pedig ha figyelmes vagy, könnyen megtalálhatod a megoldást. Mindig markánsan és egyértelműen ott van a pillanat, a visszafordíthatatlannak tűnő, mikor először kerül porszem a gépezetbe. Még pedig egy egyértelmű hazugság révén. Ha ezt kiszúrod és vállalod a felelősséget, akkor megmentheted a kapcsolatot, ha ezt képtelen vagy megtenni, akkor megy a levesbe. Ilyen egyszerű ez…

Nos, efféle kiképzésben részesülhettem én 10-től 14-éves koromig, mely tudományos vélemények szerint jellemünk, identitásunk és értékrendünk alakulásának talán legintenzívebb szakasza. Középsuliban is szinte minden délután megjelentem nála. S később szép lassan átalakult ez egy felnőtt kapcsolódássá. Mély beszélgetésekkel, sok aggodalommal és folyamatos cinkosságban.

Szóval üzenem mindenkinek, hogy engem hála Istennek Kelemen Anna megtanított rá, így hát senki nem kell kioktasson róla, hogy mi a böcsület… Most halála után több mint 6 évvel, mikor körülöttem romokban a világ jöttem csak rá igazán, hogy mekkora dolgot kaptam azáltal, hogy gerincességre nevelt…

Embert faragtál belőlem, hála neked drága Kelemen Anna!

Lébény, 2022.09.07