Emlékszel?

Lassíts… 
Ülj le mellém a lépcsőre, s beszélgessünk picit. 
Hogy megy sorod? Keserves az élet azt mondod. 
Cigarettára gyújtok. Mélyen beszívom, majd lazán kiengedem.
Meditációvá válhat egy szál cigaretta elszívása is.
Pörög az élet, alig bírod a tempót. 
S most is kényelmetlen leülnöd és csendben hallgatnod. 
Fürkészel a tekinteteddel, s én csak magam elé bámulok. 
Mit akarsz? – kérded. 
Semmit… - válaszolom. 
S már látom is, hogy indulsz tovább. 
Utánad nyúlok. 
Megfogom kezed, s szemedbe nézek. 
Visszaülsz elém. Válladon kezem, s csak nézzük az eget. 
Látom a könnyed, s hallom a sóhajod. 
Együtt ültünk itt 20 éve, emlékszel? 
Emlékszek…

Győr, 2018.08.22

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük