Hozd ki belőlem, csalogass…
A nő az, ki betölti a teret, mit a pillanat tesz tartalmassá. A meg nem figyelt részletek épp tovatűnnek, s vissza az már sose tér. Így tékozlunk mindannyian, s vonul át rajtunk az élet, míg eltűnik a puszta lét…
Amit ad Isten, volt – nincs. Mikor tanulod már meg? Semmi nem jár. Kikövetelhetetlen minden mi eredeti, hisz egy a forrás. Készülj és légy benne a serkentő tavasz csillapíthatatlan színességtől tündöklő cseleiben. Inkább légy ki megél, vagy ki lelkesen beleél, mint ki akaratától független vágyakat tudatlanul kiél. Merülj magadba…
„Ami múlandó, az nem igaz.” Keresd, mi örök. Ez a kulcs. Az egyik. A kegyetlen idő dűlőre visz úgyis mindent. Nem ragadhatsz az elmúló formákba. A lényegre kinyílva befelé és fölfelé indulva láthatsz rá a belső szépség mindent átható, nyugtató csendjére…
„Ahogy kint úgy bent, ahogy lent úgy fent.” Végtelen erők nyűgözhetnek le. A tenger zúgó morajlása, a táj grandiózus látványa, a múlt bámulatos alkotásai. Mind segít téged, hogy rálelj az irányra. A kívül tapasztalt elragadtatás, a megnyilvánuló erők, mind a tiéd. Benned vannak. Ez segít, hogy elhidd végre. Képes vagy rá. Van benned erő. Keltsd életre. Cselekedj végre, gyerünk!
Budapest, 2023.09.23