Lehet nem vagyok elég jó barát…
Mióta rájöttem, önelfogadásom eléréséhez nincs más út, mint hogy vállalnom kell önmagam, kerülget a magány… Megannyi sértődés és hátat fordítás.
Kapcsolódásaim terhe nyomaszt, súlytalansága hiányt ébreszt. Nem találom a megértő tekinteteket, nem jönnek a könnyed nevetések, kiürültek a csöndek és az ölelések. Nem vagyok jó társaság.
Pedig voltam én jó… Megértő, mély szenvedéllyel átérző, komoly és könnyed egyaránt. Hamar megszerettem azt, kinek szemében szépen tükröződtem. S ha megvolt a közös húr, nem maradt el a hatás. Megannyi emlék… vibráló, vonzó, meghitt, intim és érdekes találkozás. Nálam pihenőre térhetett a lélek. Felszabadulhatott az erő. Meghallgatásra lelt a gondolat, s nem ömlött rád kéretlen jótanács.
Közösnek hitt, múló értékek tartottak minket össze talán? Bizalom, őszinteség, egyenesség, önzetlenség, lazaság? Vagy tényleg van bennünk valami közös?
A lélek, mi örök… Csend. Harmónia. Béke. Nyugalom, humor és derű. Szeretet talán…
Valamit mégis elronthattam, hisz most sem vagy mellettem. Segíts hát, s állj elő, ha létezel IGAZ barát!
Mit tegyek másképpen? Hiányzok magamnak, s te is hiányzol testvérem…
Győr, 2022.08.02