Csak mentünk és tettük a dolgunk. Hiába tudtuk, közel a vég. Az életünk mivégre kaptuk? Fogalmad sincs, amíg félsz.
Ne értem tedd, és ne magadért. Gyere, most tegyük egymásért. Hisz végig simít a lágy őszi szél, de szempillantás csak, s a tél utolér.
Az játszik jót, ki tud hibázni. S attól se retteg, hogy elveszít mindent. Az hogy a tiéd, csak múló szeszély. Tudom, mert én is elhittem.
Hogy úgy jutok följebb, ha megfogom azt, mi számomra fontos és szép. De elmúlik, elrohad, porrá lett mind, mit annyira akartam én.
Szép voltál te is öreganyám. Látom én, hiába mondasz most mást. Táncoltál, s nevettél legények karján. Örömet, s kedvet bő vérrel adtál.
Lébény, 2023.10.20