Kell, hogy megélj mindenféle jót, mert elmúlik a nyár. Kell, hogy remélj kedves régi szót, mely ismét rád talál. Egy zsebed mélyén kucorgó kavics, szelíden súgja feléd. Ragyogó volt és merész, mi most eltűnik épp... Bőröd barnasága kopott félhomály, nehéz lépteid nyomán. S te felkelsz majd azért, ha kell korán. Bár lehet, nem látsz tiszta célt. Hidd el előtted van. Oda érsz. Hevít vég nélküli vágy, újra örömre találj. S már látod is talán, révedt képen át Gyermeki arcodon, épp mosoly szalad át. Mert visszagondolsz rá, míly szép volt a nyár... Nyugodt vagy, hisz érzed, benned él tovább. A szívednek oly fontos, pajkos szabadság.
Lébény, 2023.09.04.