Utamon járva és megoldásaimat keresve találtam rá magamban egy kulcsra, mely olyan ajtókat képes megnyitni, mi mögött nem remélt kincsek rejlenek. Vágyakkal telve vágtam neki az életnek, s gyermekruháimból kinőve, egyre erősebb vonzódást éreztem a másik nem iránt. Szép lassan az elsődleges mozgatómmá vált a beteljesülés. Vagyis, hogy megkaphassam végre a hőn vágyott nőt.
Az asztrológia bolygókkal azonosítja, egyéb okkult tanok pedig archontokként emlegetik azon erőket, melyek rajtunk kívül, mégis bennünk, vagyis általunk kívánják kiélni magukat. Nevezhetnénk ezeket belső késztetéseknek is, mert úgy éljük meg a sajátunk. Ez még sem fedi teljes mértékben a valóságot, hisz akaratunkon kívül is képesek begyűjteni rajtunk keresztül azt, mi nekik jár. Minél erősebben remélünk boldogságot egy-egy ilyen archont által sugallt belső késztetés megvalósításától, annál nagyobb buzgalommal igyekszünk teljesíteni elvárásait. S szorgos méhekként hordjuk urunknak a nektárt, mely jellegének megfelelően épp az ő fő táplálékául szolgál.
A prioritások persze eltérnek, s így egy-egy téma egyénenként teljesen más súlyt kap. De az kijelenthető, hogy a szexualitás mindannyiunk életének része. Sőt, nélküle élet sem lenne. Így szerintem érthető, hogy a teremtő megkerülhetetlenné tette. Van ki mindenkinél okosabb tudós, van ki rendes munkás, van ki legyőzhetetlen harcos, van ki a legügyesebb sportoló, van ki a legbölcsebb tanító, vagy épp a legbefolyásosabb vezető akart lenni. Én egyértelműen a legjobb szerető…
Persze a szálak összefonódnak, egymásba gabalyodnak, s így szinte átláthatatlanul vezetnek minket öntudatlan választásaink révén hol jobb, hol rosszabb lépések felé. S mivel a jó és rossz csupán megítélés kérdése, így inkább a tudatosság hiányából fakadó kitettségünk jelentősége érdemel nagyobb figyelmet. Hisz életünk színjátékát játszó személyiségünknek fogalma sincs róla, hogy mi alapján hozza meg döntéseit az egyes helyzetekben. S épp ez a kitettség az, minek révén az archontok folyamatos táplálása biztosítva van. Hisz úgy érezzük, hogy a boldogságunk múlik rajta. Így alakultak ki szép lassan függőségeink folyamjai, melyeken uszájként szállítjuk a nektárt láthatatlan urainknak. Mondhatnám, hogy ördögi. Én mára már mégis inkább úgy látom emberi. Mert mi más eredményezhet tudást, mint a megismeréseinkből fakadó tapasztalás. S mi más vezethet a jó felé, mint a szeretet. S e kettő együttes jelenléte szülhet csupán valódi bölcsességet, melyből tudatos és jó döntések származhatnak. Így válhatunk csupán önmagunk urává.
De térjünk vissza a szexualitásra, mely jelentőségéből eredően könnyedén vált személyes függőségeim egyik legkiemelkedőbbjévé. Külső bonyodalmak és belső küzdelmek garmadát köszönhetem neki. Éreztem, hogy minden döntésemre kihat, s egyre tehetetlenebbé válok. Magányba taszított és méltatlansággal terhelt. Korom előre haladtával és szenvedéseim fokozódásával mind egyértelműbbé vált tehát, hogy felszabadultságom és boldogságom érdekében, valamit kezdenem kell ezen részemmel. Valahogy így jelenhetett meg bennem, hogy változtatok. Útkeresésem során találkoztam a tantrával, mely az általam ismert legmélyebb betekintést és iránymutatást kínálja a témában. Csak épp teljesen máshogy fogja meg. Persze ennél sokkal többről van szó, hisz ez az ősi tudás mindent magába foglal. Úgy viszonyul a szeretkezéshez is, hogy az a leglényegibb összefüggések felé vigyen.
S most igyekszem összegezni megértéseim és megéléseim témába vágó részleteit. A tantrikus férfi az energiái megtartása és fokozása érdekében önuralomra törekszik. Ahogy az élet minden területén, úgy a hálószobában is. Ami egyrészt a folyamatos összpontosulásban, másrészt pedig a megtartottság gyakorlásában jelenik meg. Technikailag ez azt jelenti, hogy igyekszik befelé és fölfelé koncentrálni az aktus során, miközben természetesen érzékeli a külső és alsó történéseket. S persze gyönyörködik partnerében. A szeretkezés nem a megszokott módon, a férfi ejakulációjával ér véget, hanem anélkül. Tehát nincs magömlés.
Felmerül a kérdés, hogy ha a férfi nem is ér el gyönyört a szeretkezés során, akkor miért csinálja? Nos, a válasz több oldalról is megközelíthető. Egyrészt a férfiaknál is létezik az úgynevezett magömlés nélküli völgyorgazmus. Persze ez nem jár csak úgy. Bátor és kitartó próbálkozások révén viszont megtapasztalható. Másrészt – ha lelki és szellemi célok mentén haladunk – első sorban azért, hogy állatias ösztön részünket, valamint asztrális késztetéseineket uralni tudjuk. S csak felemelkedés révén válhatunk szabaddá. Hisz amíg ezt nem tesszük meg, csupán a fent említett archontjainknak szállítjuk a nektárt szexuális megéléseink során. Személy szerint én úgy voltam vele, hogy a felszabadulásomra való törekvéseim mellett, a nőben való gyönyörködés és a lehetséges völgyorgazmus során megélt élvezet épp elég motivációt jelent a kísérletezéshez…
Hasonlóképpen a tánchoz, tehát a szeánsz során a szeretkezés tengelye a férfi, míg a nő szabad önfeledtségben éli meg önmagát és ezáltal fokozza saját örömét. A nő odadásában végtelenné tágul, a férfi koncentráltságában rendíthetetlenné szilárdul. A ritualisztikus megélésekben a határozott szellemi irányultság mellett, rendkívül sok apró tényező játszik még szerepet, melyek összességében vezetnek egy különleges hangulathoz, s belső állapothoz. Így juthatunk el oda, hogy a szexuális aktus már nem csupán ösztönös késztetéseink kiélésére irányul, hanem isteni részünk magasztos megtapasztalása válhat fő céljává. S persze az energia fokozása sem elhanyagolható tényező, hisz a szeretkezésben szerzett muníció felhasználható az élet bármely más területén is. Ezért ösztönzik a tantrikus férfit magmegtartásra.
A tantra szerint a nő az erő, a férfi az irány. Vagyis a nő táplálja energiájával a kapcsolatot, a férfi pedig tudatával tartja az irányt. Persze ez sem kategorikusan értelmezendő, hisz élethelyzete válogatja. Valamint a férfi és a nő is, mint minőség értelmezendő. S a férfi és női minőség mindannyiunkban jelen van. Egy férfi is tud finom és gyengéd lenni, s egy nő is tud határozott, sőt durva is lenni. Viszont a nőnek önmagában a női, míg a férfinak a férfi minőség domináns megtapasztalása adatott. Sőt, karmikus szempontokból nézve, isteni adottságaink megélése erősen javallott.
S hogy életviteli és párkapcsolati szempontból hol kap mindez igazán nagy jelentőséget? Ott, hogy a férfi szexuális viselkedése és az aktus során tanúsított jelenléte kihat az egész párkapcsolatban betöltött megítélésére. Ugyanis ha az ágyban a nő és a férfi egyaránt azt tapasztalja, hogy a férfi nem ura önmagának, az automatikusan elindít bizonyos tudattalan folyamatokat. Megjelenik a bizonytalanság. Ami valahol érthető, hisz a kapcsolódás tengelye, vagyis a férfi nem elég stabil. Innentől kezdve viszont a bizalom is meginog, mivel éles helyzetben megtapasztalták mindketten, hogy bizonyos körülmények esetén a férfi tudatosságára nem lehet számítani.
Ezt tetézheti még, ha a férfi az arhontjainak való kitettségében, kéjvágyának kiélése révén, az aktus során kihasználja a nőt. Vagyis a szeretkezés csupán arról szól, hogy a férfi élvezethez jusson. A nő pedig csak az élvezet tárgyaként van jelen. Vagyis eleget tesz a férfi ösztönös vágyaiból fakadó késztetéseinek, s kielégíti partnerét. A nő élvezete és gyönyöre viszont kimondatlanul is háttérbe szorul. Nem szempont…
Ennek a szélsőséges kihasználásnak viszont súlyos ára lehet. A jószándékú férfi ugyanis szégyenérzetéből fakadóan igyekszik visszaadni valamit a nőnek, a nő pedig kihasználtságából fakadóan úgy érezheti, hogy ez jár is neki. Sőt… Mindannyian láttunk már olyant, – én a saját bőrömön tapasztaltam – hogy a nő visszaél a kialakult helyzettel, vagyis méltatlanul viselkedik a férfival. Nem csoda, hisz lenézi. S ebből fakadóan folyamatosan törleszt mindkét fél. Aki tehát az ágyban az áldozatot játssza, az élet egyéb területein benyújtva a számlát átvált tettesre. Aki pedig az ágyban az elkövető volt, most lelki furdalásától vezérelve folyton alárendelődik. Valójában tehát a párkapcsolat átalakul a játszmák tökéletes színteréül szolgáló üzleti kapcsolattá, ahol a hitvesi ágyon kívül a férfi úgy táncol, ahogy a nő fütyül. S persze ez ördögi kört indítva visszahat a szexuális megélésekre.
Ott ahol a kihasználtság foka nem ennyire markánsan van jelen, vagyis a szeretkezésben a nő vágyainak kielégítése is fontos szempont, jó eséllyel csupán a férfi megbízhatósága válik kérdésessé. Vagyis az, hogy mindig és minden helyzetben uralja -e önmagát? Ha nem, úgy a nő elkezdi a férfi döntéseit megkérdőjelezni. A férfi pedig kezd ellehetetlenülni. Hisz képtelenség úgy vezetni a táncban, ha minden egyes lépést meg kell vitatni. Így silányul minden érzet, szó és gondolat szimpla véleménnyé. A vélemény biztosan hasznos tud lenni, irányításra viszont alkalmatlan. Ez esetben tehát a kapcsolaton belül az irány tartása, a férfitól nem elvárható.
Amennyiben a nő azt tapasztalja, hogy a férfi az ágyban tudatos, vagyis csak akkor van magömlése, ha ő azt úgy akarja, az teljesen más folyamatokat indít el. Ez esetben joggal érezheti úgy, hogy nyugodtan rábízhatja és önfeledten odaadhatja magát neki a szerelmeskedésben. S így tér nyílik benne a szeretkezés során megélhető élvezetek jóval tágabb megélésére. S ezen tapasztalatok birtokában tudattalanul épül a bizalom a nőben és a megbízhatóság érzete a férfiban, mely nagyon jó alapokat biztosít a harmonikus működésnek közös életük minden szegmensében.
Nagyon fontos megemlítenem, hogy a tantra egyáltalán nem csak a szexről szól. Sőt. Arra vezet rá, hogy a tantrikus iránymutatások révén és egyéb úton szerzett felismeréseink összessége hat a szexuális megéléseinkre. S ez ugyanúgy igaz az összes többi életterületünkre. Tehát ha eljutsz odáig, hogy felszabadulásod érdekében uralni szeretnéd önmagad szexualitását, rendkívül jó szívvel ajánlom az ismerkedést a tantrával. Jómagam is ezt teszem. Odafigyelve arra, hogy önmagam be ne csapjam. Vágyaim ne tagadjam. Hisz van, hogy a testi és lelki örömszerzés a fő hajtóerő. Ez is megélhető, de az emelkedés és belső fejlődés mindezzel együtt is fő célommá vált. Igyekszek bölcsülni és őszinteséget gyakorolni. Böcsülettel…