Cseppet sem mertem, míg ezt el nem nyertem. Enyém lett a felelősség, így soha nem feledkezhetek már meg önmagamról. Legyek mégis önfeledt? Vagy mégis inkább Ön felett? Vagy csak azt ne…? Hogy van ez? Legyűrnél, mert sanyargat kicsinyes félszegséged. Pedig épp elég vagy te is. S nem gond, ha van nálad is keményebb. Lágyulhatsz merészen. Változz!
Egyszer el kell kezdeni másképp. Jó eséllyel úgy nem fog menni, ha nem pótlod egy másikkal a számodra oly fontos, elvesztett kincseket. Hát pótold… S lehetőleg az új még csillogóbb legyen, mint a régi. Mégis tudd ez még nem a célegyenes. Ám igaz szavakból, biztos menedéket építhet majd az elvárás nélküli türelmes lélek. Merj!
Másként fogom csinálni, de ember vagyok én is. Megszegett szabályok viszik előre a világot, mert az mi ma még friss és érdekes, holnapra elavult és homályos. Legeredetibb a gyermek részed, ki azt és úgy tesz, ahogy épp akar. Szeretném, ha tudnád vállalni. Legjobb barátaid az öröm és a kíváncsiság. Így telhet meg hálával az élet és válhat könnyűvé a lét. Bízz!
S így érkezik el minden pillanat. Az újszülött csak falja és ízleli, megrágja, s kiköpi. Ezért jött. Tudja még. Nem vesztheted el a megismerni vágyás hajtó erejét, mert az maga a halál. Kapcsolódásunk kezdetén mennyire biztos volt még, hogy én veled szeretném újra és újra. Ismét!
Ám feledésbe merül a perc s az óra, mit együtt töltöttünk lelkes éljenzésben. De ne feledd, összetartozásunk élménye valaha volt lenagyobb tanításaink egyike, hisz végtére mégis csak egyek volnánk. Kevély harácsolás csupán, mi bolondítva tölti beléd kételyeit. Pusztán csavargó szellemek lennénk mind? Nem hiszem. Volt és lesz is lényegem. S ez épp ugyanaz, mint neked. Emlékezz!
Lébény, 2024.01.21