A szagát sem bírom már jó ideje. Belesavanyodott a nyavalyás tehetetlenség. Unalom jár körülötte, s társa rég a sivár közöny. A minden pillanatban megjelenő halál.
Végtére mégis lélegzethez jutottam. Elfacsarodott szívvel és megszorult torokkal. Kacsintok rá. Miféle talány? Elszakíthatatlan vagy magadtól, hát mi elöl menekülsz? Állj meg és menj bele. Szeress bele érzékenységed révén helyzetekbe, álmokba, tervekbe, kudarcokba, vagy épp magadba.
Kezdtem, mint más élénk képzelettel. Ám annál erősebben zengett belsőmben, hogy NEM! Nem lehet, hogy megalkuvó jellemtelenségem vezessen a megoldatlanságok meredek szakadéka felé. Nem tehetem! Túl sok vér és áldozat. Bátor, nemes lélek adta életét értem, hogy magyarul élhessek. Méltón, tisztán és becsülettel.
S nem engedhetem neked sem, hogy saját önzőséged rabjaként, másokkal is úgy bánj el, mint önmagaddal minden reggel. Hisz az kockáztat a legnagyobbat, ki sorsát nem vállalja. Mert a váratlan események fonják majd át mindennapjait. Átláthatatlan passzivitás szülte magány. Drámája kényelmes gyávaság.
Bármikor sarkadra állhatsz, s fölvállalhatod magad. Mint mindennek, úgy neked is van lényeged. Összetömörödött, súlytalan fényed nem tűrhet tovább semmilyen rabigát. Lázadj végre. S segíts, ahol csak lehet. Így váltható meg a világ. Szabadság!
Minden megoldás az átváltozás varázslatában rejlik. Merj, s a döntés könnyen adja magát. Hidd el, az visz előre csupán. Agilitás… De vigyázz! A határozott erő nem kompenzál. Bizonyosodj meg először magadban, hogy talpon maradhass majd utad ingoványos ismeretlenségében. Hisz a minden és a semmi néha szinonimák. Főként, ha üressé vált körülöttünk a lét. Töltsd hát meg testvér. Ha lehet kedvességgel.
Fékezhetetlen vágy vezet, s most érted lelkesedek. Lobogó tüzem, a megismerés könnyed lehelete lobbantja lángra ismét. Tegyünk végre együtt. Csöndes szorgalom, kitartás és erős akarat tarthat fönn csupán szelíd harmóniát. Mi elvezet a szépségen át a lényegeshez.
Szeretet… Soha el nem csépelhetlek sem én, sem senki más. Te vagy! S nélküled nincs semmi. Csak árvaság, s néma pusztulás…Vedd észre. Te kelessz ahhoz, hogy kilábalj. Épp ezért jött ez a kihívás. Hívnak… Jőj végre elő önmagadból.
Lébény, 2024.05.13