Le van szarva minden, carpe diem. De hidd el fájni foga a vége, s kétségek közt élve kétségbe esve meghalni, az minden csak nem laza.
Na fasza, akkor most mi legyen? – kérded.
Hát talán foglalkozz picit mással is, mint mi körül vesz, elérhető, letölthető, megvehető, megszerezhető… Fertőz a külső körülményekben tobzódó túlzásokkal teli emberi lét, mi leginkább jellemzi a civilizált egyént ezen a féltekén.
De mi van belül? Van még önállóságod bármiben? Szabad még a szellem? Mert valódi szabadság csak ott érhető tetten. Fizikai síkon csupán múlékony, cikázó lidércfény.
Tükörbe nézve sem látod már magad egy ideje. Hisz mindig csak az érdekel, mi van rajtad. S nem az, mi van benned. A hajad, a bőröd, a sminked, a ruhád.
Vegyél le mindent, s állj meg! Tán kezdhetnéd ezzel… S nézz a szemébe az ismeretlen alaknak, ki nem bújik el márkás cuccokba burkolva, divatos hulladékok mögé.
Gyökértelenségben szenved a világ, s benne tántorog megannyi ember. Mára már elképzelhetetlen varázs a meg nem érintettség zavartalan nyugalma, mivel soha nem ér fel a feledés.
Persze, érthető. Hisz láttam már olyant, hogy a facsemete tartotta meg a karót. Pedig elvileg az ő támogatására lett mellé állítva, csak hát jobb híján kirohadt.
A csemete viszont… nos őt tartotta valami élettel teli, láthatatlan, föld alatt bújó, egyre lejjebb kúszó, ágas bogas szervezet. A gyökere. Hm… Ezért lehet, hogy körülöttem minden megdőlni látszik, mi eredeti értelemben támasztékul szolgált.
Van fogalmad honnan jöttél? Voltál valaki a születésed előtt? Lehet ilyen egyáltalán? Emlékszel amúgy életed első éveire? Ott mi történhetett veled? Kínos kérdések ezek, vagy csak te kínlódsz, a kérdés nem?
Jól van, nem hülyítelek… Tölts még egyet, s mutasd a legújabb reelseket.
Lébény, 2024.08.20