-Mi a baj?
-Ugyan az, mint neked. S mindenki másnak.
-Mégis mi?
-Az élet.
-Az élet?
-Igen, az élet. Jó, hogy élek. De mulandó. S ez elfogadhatatlan. Megfejthetetlen. Megoldhatatlan.
„A gyertya más, de a láng ugyanaz.”
Hány emberöltőn át megy ez a játék? Rá kellett jönnöm, sokkal naivabb vagyok, mint az élet…
„Tat tvam asi – te is az vagy.”
Az…? De hát mi magyarok szentül hisszük, hogy az Isten jó. Megbocsájtó… Bocsáss hát meg te is magadnak végre. Vagy már azt is elfelejtetted, hogy bűntudatod van? Ennyire megszoktad?
Nem mozdul… Feladom! Megcserélődött a szerep…
Szabadítsd föl magad, hogy életed legyen. Ha komolyan veszed, csak a lényeget nézheted.
Vagy csak félsz, s leplezel? Ne feledd! Minden titok viszi tovább a problémát…
Van, hogy a félelem ment meg… csak nézz mögé. Tudom, hogy veszíthetsz. Kiderülhetnek váratlan titkok… S tudom, nem akarod bemocskolni kényes önképedet sem. Jól elvagy vele… De így is veszíteni fogsz, hidd el. Nem keveset.
„Ne ítélj!”
De önmagad se… mert minden leszakított részed száműzöd árnyékaid közé. A művészet viszont bölcs barátként segít, hogy tudatosodjék mindaz, mi elbújt mögéd.
Van kiút, tedd meg…
Lébény, 2024.09.24