Hülye vagy? Látod… Merev rendszerekben gebed meg az ember. Legtöbbje beteg… Böjt sem segít már a szenvedő lelkeken. Csupán a halál. Végre legyen már rajtuk a lepel. Ne legyen semmi. Nem kell a roskadó, terített asztal. Nem bírom megenni. Okádok. Hagyjad!
Végtelen értelemben ez sincsen örökké… Hogy megúszod? Nem hiszem. Nyeld csak mit kifőztél. A szellem rég kiszállt a palackból. Szerelmet akartál, s vágyad oly makacs volt. Mit vártál tőlem? Semmim sincs mára, bár tegnap tán volt. Elvittél minden problémát, s jót.
Nem akarok gondolni rá, se rád. Bele meg főleg nem. Haladj tovább. Én most csak magamé leszek. Lehet, hogy reggeltől estig csak fekszek. Nevetek együtt egy vidám kisgyerekkel. Nem érdekel a komolytalan komolyság. Bölcs az ki őszinte. Magához, nem hozzám…
Figyelem, figyelem! Kezed a kezemen. Nyitva a színterem. Mi közöm hozzá? Szorít a lét. Kevés nekem, s a színpad csekély. Megváltóm végre önmagam lehetek. Nem kellessz! S most már ne kelljek teneked. Mit is kezdenél velem? Mondtam, üres a kezem…
Ám ez teszi igazán könnyűvé, s szabaddá. Építhet. Lebonthat. Velem van. Kihat rád. Tengernyi szenvedés, tele a padlás. Tiéd az összes, hát szórd csak ki. Had lám! Ebben is segíthet ügyes két kezem. Emeljük együtt, mi nehéz most neked.
S tovább kell menned bölcsen hisz élsz! Van lehetőséged. Lásd, mire vagy képes? Mint tipegő csecsemő, ki először lép. Fogad jó apád, s nevet feléd. Anyád épp törli könnyes arcát. Bíztató figyelmük varázslat tán. Bátor, ki félve ismeretlent útra kél.
Lébény, 2025.03.10.