ÉN tényleg épp csak ennyit kérek…
Hogy lássam a szemedben… először is a káprázatot. No semmi másért… egyszerűen csak, azért aki vagyok.
S hogy amit képviselek, az számodra is oly értékes. Egyedi vagyok és olyan különleges. Szóval nem is csoda, hogy úgy lenyűgözlek és oly nagyon kellek neked.
Emberként nagyra becsülsz és értékelsz. Barátként hiszel bennem és elismersz. Szeretőként minden vágyadat beteljesítem. Fiúként örülsz, hogy kivé lettem. Férfiként rám támaszkodsz, mert bízol bennem. Partnerként elámulsz a zseniális ötleteimen.
S egy buliban folyton csak engem keresel, hogy megigyunk valamit. Mert olyan jó velem. Olyan érdekes, ahogy csavaros ésszel szövöm a humor fonalát. S folyton meghökkentelek. S persze nekem mondod el legféltettebb titkaidat is. Mert tudod, nekem nem jár el a szám. Bízhatsz bennem.
S persze a legkomolyabb beszélgetésekbe is velem mész bele. Ha mélyülni kívánsz, azt is velem teszed. Hisz én merek. Nem torpanok meg. Veled tartok, amíg csak akarod. S mikor te megállnál, én akkor is csak tovább kérdezek. Hátha rálelhetsz ott lenn a mélyben egy apró kis elmerült szigetre, amin megnyugodhat végre picit fáradt lelked.
S persze az sem baj, ha néha meghatódsz tőlem. Jobban mondva, inkább a nemességemen. S nem csak hogy szeretsz, de imádsz. Rajongsz értem…
De most mond meg tényleg… olyan sokat kértem?
Lébény, 2025.03.19