Rájöttem, hogy túl sokszor rontom el ugyanott. Komolyan veszem azt, ami komolytalan.
Magamból indulok ki? Persze, ez is hozzá járul részben. De az tényleg csak rajtam múlik, hogy észre veszem –e azt, hogy a másik fél viselkedése, magatartása és a helyzethez való hozzáállása egyszerűen komolytalan. Nem lehet rá alapozni. Attól függ merre hajlik, hogy épp honnan fúj a szél.
Míg én igyekszek az általam vélt közös cél érdekében képviselni valamit, lépéseket tenni, vagy épp konfrontálódni, ha kell. Addig ő, ha neki épp már nem kényelmes, akkor mint ha ott se lenne… Vagy ott se lett volna soha… de most tényleg. Lehet, hogy ott se volt velem soha? Neki ez nem is volt olyan fontos? Csak úgy megtetszett? Még talán ez is lehet.
De én valahogy mégis inkább oda vezetném vissza, hogy hiányzik belőle a kellő komolyság. Utóbbi időben erre kiváltképp próbálok figyelmes lenni, hogy mit érzek a másik emberen. Van –e kellő súlya a szavának, tartalma a mondandójának, mélysége a tekintetének? Milyen a maga tartása? Egyenes? Van –e egyáltalán gerince? Zavart és zavart kelt, vagy épp ellenkezőleg nyugalmával békét teremt? Csak fecseg, vagy van csöndje is? S figyel –e rám kellő türelemmel? Ebből próbálom letapogatni, hogy kivel állok szemben.
S ez még mindig csak a kezdet, hisz bajban ismerszik meg a barát… Tehát éles helyzetekben derül ki, hogy ki az kire lehet számítani. Ki a komoly ember.
Egy szó mint száz szeretem én a humort, a nevetést, a viccet. Az ilyen értelembe vett direkt komolytalanságot. Mikor tudom, hogy játszok és játszanak velem. Old és gyógyít… S persze, ne vegyük már magunkat túl komolyan, mert azzal csak fölfuvalkodott hólyagokká válnánk. Ezzel a fajta eszetlenkedéssel tehát nincs és nem is lesz az ég világon semmi bajom soha. De fontos, hogy legyünk tudatában annak, hogy most épp komolytalankodunk…
S amikor arra van szükség, hogy most összeszedett figyelemmel egy bizonyos helyzetben megállunk. Teljes rálátásunkkal értelmezünk, vagy épp egy közös cél felé törünk, akkor legyünk ott megkérdőjelezhetetlen komolysággal. Egy értelműen!
Szóval innen nézve, életem elkövetkező éveire a kapcsolódásaimat illetően a jelige: „komolytalanok kíméljenek…”
Lébény, 2025.11.08