Tisztulni szeretnék, érzem erősen… Tele van szeméttel a világunk, így az én világom is piszkosodik. Időnként ki kell takarítsam a bennem felgyülemlett, s rám rakódott ragadós mocskot. Ha nem teszem meg, úgy elönti testem, s elfedi lényem. A lényegem… Hogy mi a módszerem? Egyszerűen megfigyelem, mi is az, ami megjelenik környezetemben, s zavart kelt bennem. S ha ezt a nem túl nehéz gyakorlatot sikerül pontosan elvégeznem, akkor már csak uralnom kell a bennem zajló folyamatokat. Változtathatok a reakciómon, vagy csak egész egyszerűen nem reagálok…
Túl nagy a zaj, elhallgatok. Semmitmondó szó, csöndben maradok. Dühít a durvaságod, finomodok. Ellep a képmutatás, én beléd látok. Szavamba vágsz, nem válaszolok. Felszínes vagy, mélyre hatolok. Fölényeskedsz, hát tükröt mutatok. Szomorú vagy, majd veled kacagok…
Létezhet vajon valódi, teljes reakció nélküliség? Az ugyanis egy dolog, hogy ér egyfajta hatás, s erre kifelé nem jön válasz reakció. De létezik –e vajon az az állapot, amikor nem képes beléd hatolni egy energia, nem érint, nem folytatódik benned? Vagy csak átengedjem magamon? Képes vagyok –e arra, hogy úgy haladjon keresztül rajtam, hogy nem kapaszkodik belém, nem húzza végig ujjacskáit elmém vékony falán?
Jó kérdések, nem ismerem a válaszokat… Azt azonban tudom, hogy a megfigyelési és reakciós szakasz csupán az egyik fele a folyamatnak. Mondhatni a megelőzési periódus. Legalább ennyire hangsúlyos rész a tisztulás szakasza. Ha sikerül megfelelően szűrnöm a felém áramló erők hatásait, akkor később könnyebb dolgom lesz a tisztogatás során. De ettől függetlenül tisztogatnom kell, ez vitathatatlan. Tisztulásom célja, hogy valami úton-módon sikerüljön eljutnom önmagamhoz. Csodadolog a meditáció. Sokat segít a tisztulásban. Fontos tudnom azonban, hogy mindehhez szükség van az aktivitásomra. Nem hullik a kezembe a nyugalom és a kiegyensúlyozottság. Tennem kell érte. Vagy mégsem? Ne tegyek semmit, csak legyek? Ugyan már, ezt te sem gondolod komolyan…
Győr, 2017.09.08.