Zuhanó világ benned úgy szédülök, Hamis vágy árnyába konokul révülök. Leégett, összedőlt, hamu volt, elillant, Pityergő gyerekként magamra maradtam. Szipogva felnézek, várva a vigaszra, Szép lassan rájövök nem is fáj, mihaszna. Lágy elemek veletek nevetek, Múló kegyeket már nem keresek. Hittem és gondoltam, érzetem becsaptam, Felteszem életem! Nem hiszed? Mulattam… Kedvem, ha úgy fordul, még ma is készülök, Egyedül lépdelek, magammal békülök…
Lébény, 2016.09.15.