El sem indult, már megérkezett. Vele táncoltak ismeretlenek.
A bú ilyenkor messzire került. Mulató emberár mélyére merült.
Holnaptól nem iszok, nem lesz több kifogás. Tudom, c’est la vie, de most töltsed már!
Forgó szoknyák alá kúszó muzsika. Nedves tenyérben puha nyuszika.
Belekeveredhetnénk végre egy kalandba, mi titkokkal teli románc maradna.
Felejtsd el magad, holnap meg engem. Gyere már, kövess! Tűnjünk el innen.
Így is születhet őszinte szerelem, ha ruháddal együtt az állarcod leveszed.
Rád ismer az, ki úgy hitte megkaphat. Majd pillantás csupán és ráeszmél, ott hagytad.
S te kerülj csak egyre más karjába nevetve. Farsangi bál ez, hol nem téged temetnek.
Ereszd ki bátran, halljuk meg hangodat. Nem érhet véget az elmúló pillanat.
Lébény, 2025.02.10