Megint csak a füst, meg a láng.
Aztán a sötét…
Így haladsz magadon át.
Várod, hogy bent hazatalálj.
Mindannyian elveszettek volnánk…
Megrekedtség. Sérülések, sebek.
Ezek alakítják minden lépésedet.
Nem tudsz magad lenni. Régóta már.
Van ki óvodában vesztette el,
a legtöbbje borzalmasan korán. A csodát.
Hogy tökéletes vagy, bízhatsz. Szeret a világ.
De megmutatták, bebeszélték neked…
S azóta is kínoz, gyaláz, hogy minden hibás!
Testvér, barát, anyád, apád.
S mi legjobban fáj… te magad is. Az ám…
Megbocsájthatatlannak tűnik néha.
De nem ezért jöttél. Vedd észre!
Te magad vállaltad, s megkísérled újra.
Hogy megélhesd emberként Istent.
Ki vagy, mi vagy? S hova tovább?
Keresd. Segíts, annak ki kér.
Egészség, hűség, kitartás, remény.
Haladj ezek mentén szegénylegény…
Lébény, 2025.09.26