Nyolcadik ház

Szeretek hosszasan időzni a fürdőszobában.  Ajtó becsuk, villany leolt… Szinte megszállottként élvezem a rituálét, ahogy a kád forró vízbe belemerül a testem. Pláne egy több órás fagyoskodást követően. Először szinte fáj. Majd viszket. De mégis elmerülök és maradok benne. Hagyom a találkozást. Aztán kezdem érezni, hogy bizsereg. Kellemetlennek tűnhet, mégis engedem. Ujjaim mozgatni kezdem, végig simítom a testem és elindul benne valami kellemes. Átjár. Egyre jobban melegszek át. Majd lazulni kezdek. Elengedem magam. Belefolyok a vízbe és élvezem. Szeretem, ha fények sincsenek. Csak a korom sötét, s az elmélyülés a nyugtató, biztonságot hordozó mélységben. Ahonnan érkeztem, ahová tartok, s ahová örökké tartozok. Vagyok… s egy édes érzés kerít hatalmába, mi eszembe juttatja őt… mind közül a legédesebbet… anyám…

Harcban állunk, hisz ezt választottuk magunknak. A külvilággal és önmagunkkal egyaránt. S a küzdelmek mögött ugyanaz az önzés áll. Így lett aljas manipulációk színtere az életünk. A magamnak megszerzés vetélkedője. A rafinált megtévesztés keszekusza tudománya. A számító befolyásolás művészete… De hát, hogy is lehetne másként, míg érdekek mentén működik minden esendő lény. Így a porba hullt ember is.

Azonosulok és úgy érzem, nekem igen is valami jár. S ha jár, hát megszerzem. Ha kell el is veszem… mondja egy részem, mi utálatos mód irányítja kicsinyes cselekedeteimet. Egomán akaratoskodás… ekörül forog a világ. Aki nyer és érvényesül örül, aki veszít és elnyomják dühöng. Bölcsőtől a koporsóig, folyamatos versenyben állsz…

Tényleg minden csak akarat kérdése… A napokban ezeket a gondolatokat forgattam magamban, engedtem egyre mélyebbre. Hagytam, hogy átjárjon minél inkább. Fájdalom, szomorúság és csalódottság maradt bennem, gyengeségeim elfogadása után. Sokadjára… De tudom, megértő és szerető figyelem kíséretében születhet meg csupán a feloldozás. Mi nem más, mint a megbocsájtás. Magunknak és másoknak egyaránt. Ez az, mi minden gyökeres változást megelőz a bölcsebbé válás útján. Tán ezért is lett épp ez, Jézus leghangsúlyosabb tanítása a hozzám hasonló, önmagát kereső eltévelyedettek számára.

„Nem akarom a másik emberben megsebezni többé önmagam…” – mondja a hagyomány. Ha ennek az igazságát valóban elfogadtad, ott lép színre az akarat, amivel magadévá teheted a valódi tudást. Mi folyamatokat indít el, köt össze, változtat meg és fűz tovább. Jól akarni! Ez a nagy titok. A bátor, a kitartó, az elpusztíthatatlan skorpió erő… mi elindíthat végre abba az irányba, hogy nem kell tovább harcolni testvér. Sem másokkal, sem magaddal. Minden a tiéd. Részed és része vagy. Hagyd hát abba a fölösleges küzdelmeket, mik annyi erődet veszik el. Ne akard elmagyarázni többé senkinek, hogy mit kéne tenni azért, hogy végre jobb legyen a világ. Olyan amilyen. S te is lehetsz olyan amilyen. Csak ne akarj elvenni már. Ami jár, az jár. És megadatik. Hidd el… ez a következő lépés. A nyilas tudás…

De ahhoz, hogy világokat ments meg és tégy jobbá… hogy valóban higyj és hitet adj… hogy végre emberivé tedd az embert és elhozd a hőn áhított megváltást… előbb át kell menj azon, hogy tényleg ne akard a másik emberben megsebezni többé önmagad. Hogy érezd meg és vedd észre a csalást, mivel önmagad csaptad be és csináltad ki végül. Mert míg magad alá akarod gyűrni egyetlen társad is, addig nem érheted el a sokat emlegetett csodát. Mit álnok mód csépeltünk el súlytalan szavakkal, így téve erőtlenné a legnagyobb kötőerőt. A felismerőt, mi vezet és igaz emberré tehet, vagyis a szeretetet. Bízd magad a jobbik részedre és hidd el, elég jó vagy. Nem kell hozzá semmit megszerezz. Bizonyítékokat se keress, senkit nem érdekelnek amúgy… Ha ezt a hozzáállást célul magad elé, s az életed íly formán magadévá teszed… nem lesznek többé üresek a szavak, mik a szád elhagyják. Így mutathatsz majd magadnak és másoknak is irányt.

Lébény, 2026.11.17

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük