Mind egyre megy. De miért bukunk el újra és újra ugyanúgy? Nem létezik, hogy semmit sem tanulsz. Automatizmusok visznek magukkal, s magadon át nem te áramolsz. Lehetne másképp is talán, ha levennéd magad a polcról és benne lennél végre saját történetedben. Döntened muszáj, mert ha nem teszed is megteszed. Nincs mese, csak észre sem veszed.Vesztegelsz? …
Mond… te benned van még remény, hogy azzá válsz egyszer, ki álmodban él?S mond, te már megbocsájtottál magadnak azért, mit tényleg elbasztál?Van benned hála azért, hogy élsz? S élhet még Ő is, ki oly sokat ér?Dühöd és haragod kíséri bánat, ha veszteség ér vagy sorsod épp rád csap?Fogadni tudod a rosszat, s a jót? Mondasz …
Karácsony másnapja volt. Épp az M1-es autosztrádán tartottunk hazafelé. 5 óra után lehettünk kicsivel. A sötétség már teljesen beállt, lefelé szállt a köd. A felújítások miatt Budapesttől Tatabányáig gyakorlatilag folyamatos sávlezárások, átterelések és útelzárások. S persze rengeteg autó. Tömött sorokban haladtunk, s szembe is folyamatos volt a kocsisor. Álmos ült mellettem, aki mostanság ragaszkodik a …
Látatlanul bár, de ismerek egy lányt. Kedves kék szemében bölcsesség ragyog. Szőke haja rövidre vágva. Földig érne, ha hagynák… csak senki se látja. Ki ez az ártatlan lélek? Sophia lánya. Az örök lét ragyogja át szelíd természetét. Hisz és bízik. De félnek tőle, kik vétenek. Mert tiszta, erős, őrzi mi lényeges. Egy az Isten! Durva …
Rájöttem, hogy túl sokszor rontom el ugyanott. Komolyan veszem azt, ami komolytalan.Magamból indulok ki? Persze, ez is hozzá járul részben. De az tényleg csak rajtam múlik, hogy észre veszem –e azt, hogy a másik fél viselkedése, magatartása és a helyzethez való hozzáállása egyszerűen komolytalan. Nem lehet rá alapozni. Attól függ merre hajlik, hogy épp honnan …
Valahogy úgy kezdődött, hogy alig indult el a hőn áhított vakáció – tényleg csak egy-két hete tartott -, mikor érthetetlen módon Álmosnak borongós kedve kerekedett. Pedig minden adott volt, hogy jól érezze magát. Szünet, szabadság, jó idő, semmi kötelesség, együtt vagyunk, csinálunk amit csak akarunk, s amit szeretünk… Ő mégis csak búslakodott. Pityergett a legapróbb …
Nem tudom mi indított el feléd. A vak szerencse? Még az is megeshet. Egy biztos. Meg nem dolgoztam érted. Legalább is így érzem… S hogy megérdemelnélek? Azt nehéz elhinnem. Fény vagy nekem a sötét magányban. Illatos virág a reggeli ablaknyitás után, melynek illata belengi a szobát. Megigéztél… s visszahoztad ismét a hitem. Cserébe viszont elment …
El vagy foglalva. Nem érsz rá semmire. Folyton van valami. S vár rád még ezer és ezer másik, mit el kell intézni, ki kell próbálni, meg kell nézni. Nincs idő unatkozni se… Pedig az unalom az egyedüli, mi szabadon sarkall cselekedetre. Enged, de nem kényszerít. Vegyük csak a születésedet. Testet öltésed előtt, mit érezhetett a …
„Magányosok vagyunk,Jó ez a kis látszat,” (SZ.Á.)De soha senki nem teríti meg az ágyad„Nagyon jó ez a kis fény.” (SZ.Á.) „Amúgy te mit eszel rajtam?” (SZ.L.)Rajtad semmit, benned mindent…Épp elég a pazarlás körülöttem.Ne harácsold el árva tehetségedet. „Magányosok vagyunk,Jó ez a kis látszat,” (SZ.Á.)De soha senki nem teríti meg az ágyad„Nagyon jó ez a kis …