Rájöttem, hogy túl sokszor rontom el ugyanott. Komolyan veszem azt, ami komolytalan.Magamból indulok ki? Persze, ez is hozzá járul részben. De az tényleg csak rajtam múlik, hogy észre veszem –e azt, hogy a másik fél viselkedése, magatartása és a helyzethez való hozzáállása egyszerűen komolytalan. Nem lehet rá alapozni. Attól függ merre hajlik, hogy épp honnan …
Valahogy úgy kezdődött, hogy alig indult el a hőn áhított vakáció – tényleg csak egy-két hete tartott -, mikor érthetetlen módon Álmosnak borongós kedve kerekedett. Pedig minden adott volt, hogy jól érezze magát. Szünet, szabadság, jó idő, semmi kötelesség, együtt vagyunk, csinálunk amit csak akarunk, s amit szeretünk… Ő mégis csak búslakodott. Pityergett a legapróbb …
Nem tudom mi indított el feléd. A vak szerencse? Még az is megeshet. Egy biztos. Meg nem dolgoztam érted. Legalább is így érzem… S hogy megérdemelnélek? Azt nehéz elhinnem. Fény vagy nekem a sötét magányban. Illatos virág a reggeli ablaknyitás után, melynek illata belengi a szobát. Megigéztél… s visszahoztad ismét a hitem. Cserébe viszont elment …
El vagy foglalva. Nem érsz rá semmire. Folyton van valami. S vár rád még ezer és ezer másik, mit el kell intézni, ki kell próbálni, meg kell nézni. Nincs idő unatkozni se… Pedig az unalom az egyedüli, mi szabadon sarkall cselekedetre. Enged, de nem kényszerít. Vegyük csak a születésedet. Testet öltésed előtt, mit érezhetett a …
„Magányosok vagyunk,Jó ez a kis látszat,” (SZ.Á.)De soha senki nem teríti meg az ágyad„Nagyon jó ez a kis fény.” (SZ.Á.) „Amúgy te mit eszel rajtam?” (SZ.L.)Rajtad semmit, benned mindent…Épp elég a pazarlás körülöttem.Ne harácsold el árva tehetségedet. „Magányosok vagyunk,Jó ez a kis látszat,” (SZ.Á.)De soha senki nem teríti meg az ágyad„Nagyon jó ez a kis …