…Megvagy… Nem hangzik valami jól. Hogy miért? Túlságosan semleges válasz. Sokszor sokaktól hallottam...

Nem az vagyok, akinek hisztek… Tudom mit beszélek, hisz én is elhittem. Életem sokszor a tétlenség...

Tisztulni szeretnék, érzem erősen… Tele van szeméttel a világunk, így az én világom is piszkosodik. Időnként...

„Hallgatok, mert saját beavatásom egyéni élménye megoszthatatlan titok.” A valódi hallgatás csendből...

Pedig úgy elindultam volna… S mi tart vissza? Tényleg… mi is tart vissza? Kishitűség? Önbizalom hiány?...

„Akarok, mert minden erőmmel csillagaim legyőzésére törekszek.” Lavírozunk… Egyéni akaratunk oly sok...

Apám pálinkáját kortyolgatom… Üvegére a kupakot rá se teszem. Erős. Sőt kissé durva, a nyelvem közepét...

„Tudok! Mert tudom, hogy végtelenből végtelenbe tartok…” Születésünk csodája, emlékeink közt kutatva...