Tisztulni szeretnék, érzem erősen… Tele van szeméttel a világunk, így az én világom is piszkosodik. Időnként...
„Hallgatok, mert saját beavatásom egyéni élménye megoszthatatlan titok.”
A valódi hallgatás csendből...
Pedig úgy elindultam volna… S mi tart vissza? Tényleg… mi is tart vissza? Kishitűség? Önbizalom hiány?...
„Akarok, mert minden erőmmel csillagaim legyőzésére törekszek.”
Lavírozunk… Egyéni akaratunk oly sok...
Apám pálinkáját kortyolgatom… Üvegére a kupakot rá se teszem. Erős. Sőt kissé durva, a nyelvem közepét...
„Tudok! Mert tudom, hogy végtelenből végtelenbe tartok…”
Születésünk csodája, emlékeink közt kutatva...
Elfeledett álmok őrzői vagyunk… Behunyom a szemem, s eltűnik minden mesterséges, rideg tárgy a világból....