…Megvagy… Nem hangzik valami jól. Hogy miért? Túlságosan semleges válasz. Sokszor sokaktól hallottam már, s egyikük szeme sem ragyogott. Ja, hogy te jól vagy… Pedig a tiéd se ragyog. Fáradt vagy,...

Beszívom, mi körülvesz. Átjár… Érzékenységem nem reszketeg vár. Apró részecskéi megakadnak bennem, Kevergő képek kísértenének. Gerjedő szelük csak a felszínt kavarja. Mély sötét nyugalmam megtart. Belül...

Zuhanó világ benned úgy szédülök, Hamis vágy árnyába konokul révülök. Leégett, összedőlt, hamu volt, elillant, Pityergő gyerekként magamra maradtam. Szipogva felnézek, várva a vigaszra, Szép lassan rájövök...

Hamis vers ez is, Fennkölt és becsapós. Nem lehet igaz, ki hazug. Mesterkélt próbává silányult az, mit életnyi lehetőség kimerít. Okosan tett tisztelettudat híján, tékozol a halálos idő. Múlik a pillanat,...

Nem az vagyok, akinek hisztek… Tudom mit beszélek, hisz én is elhittem. Életem sokszor a tétlenség kényelmes ágya lett. Nem akarok kibújni a puha paplan alól. Oly kellemes melegségben telik ott az idő....

Tisztulni szeretnék, érzem erősen… Tele van szeméttel a világunk, így az én világom is piszkosodik. Időnként ki kell takarítsam a bennem felgyülemlett, s rám rakódott ragadós mocskot. Ha nem teszem meg,...

Nézlek és megmarad rögtön a pillanat. Temperamentumod élesen elragad. Így esik jól, hát lehunytad szemed, s nincs meg az út, mi lelkedhez vezet. Mint fűszálra csöppenő hajnali dér, olyan a kecsesen leomló...

Képzelet erején alakul, Tétova percekben megfakul. Teremtem tudatlan keserves haragban, Azt hiszem, szertehull… Végtelen életek gomolygó képlete, Éktelen szenvedély. Mosolygó szirének igéző szelleme,...

„Hallgatok, mert saját beavatásom egyéni élménye megoszthatatlan titok.” A valódi hallgatás csendből fakad. Valódi csöndet fegyelmezett figyelem teremthet. Rend, mely követi a legbelső parancsokat. Gondolatok,...

Pedig úgy elindultam volna… S mi tart vissza? Tényleg… mi is tart vissza? Kishitűség? Önbizalom hiány? Mind egy tőről fakad… Okolhatnék másokat, vagy a körülményeket. A jelenben egyiknek sincs létjogosultsága....

„Akarok, mert minden erőmmel csillagaim legyőzésére törekszek.” Lavírozunk… Egyéni akaratunk oly sok féle, ahány csillag van az égen. „Ahogy kint úgy bent. Ahogy fent, úgy lent.” Az univerzum erői hétköznapi...

Apám pálinkáját kortyolgatom… Üvegére a kupakot rá se teszem. Erős. Sőt kissé durva, a nyelvem közepét marja. Mégis jól esik… Ellentmondások vesznek körül. Mindenki nyugovóra tért, s én nem alszok. A legsötétebb...

„Merek, mert szembenézek démonaimmal.” Eleven pillanat volt az első lélegzetvételem… Megelőzte a dermesztő halálfélelem, majd meleg megnyugvás, és határtalan béke. Testetöltöttségem kiszolgáltatottságát...

Mi lehet ez? Csak állok előtte és nézek… Valami gömbölyűt és szépet látni vélek. Közelebb hajlok… Érdekes, tényleg! Tán egy bolygó… Lehet rajta élet? Tovább fürkészem a hatalmas nagyot. Pásztázva cikázó...

Sötét labirintus mélye, Remegve kóvályogsz benne. Bízz bennem testvér! Én létrát ácsolok neked… Saját küzdelmed szétszed. Tervek, kudarcok, rémek, Nyomnak, míg bírja a térded. Aztán lerogysz és vége… Sáros...

„Tudok! Mert tudom, hogy végtelenből végtelenbe tartok…” Születésünk csodája, emlékeink közt kutatva szinte fellelhetetlen. Nem túlzás azt állítani, hogy szinte senki sem emlékszik rá, hogy is jött...