Elfeledett álmok őrzői vagyunk… Behunyom a szemem, s eltűnik minden mesterséges, rideg tárgy a világból. Beton, fém és műanyag… minden mi élettelen egyszer csak volt-nincs… Mosollyal az arcomon...

Vártalak, majd kerestelek. Sejtelmem sincs, ki talált kire… Van, hogy az emlékek homálya szépít. S van, hogy együtt vágyjuk a régit, Felelősség nélküli könnyed perceket. A mindig ugyanaz változó színe...