Meséljek? Üljetek körém gyerekek…
Évente jön ez a kedves vendég. Rend szerint. Ki, hogy él vele változó. Sokadjára látogatott meg engem is újra. Mind más volt, bár mégis hasonló.
Szerencsés vagyok, hisz nagy vidáman ismerkedtünk meg aprócska koromban. Így magamban tudhatom örökké a legfontosabbat, az elsőt. Ennek a csodás szabadsága visz bele máig az összes eljövetelbe. Így várom újra és újra.
Nyár, te nyár… édes nyár… életem közepe. Vidám és édes élvezettel tele. Forró napok, mik egymásba nyúlnak. Míg a felkelő nap fényei az ágyba nem húznak. A sok marhaságon még álmomba is nevetve, vasárnapi ebéd illatára kelve. Fetrengni porban, fűben, vízben, majd forró homokban. Látni, hogy hullik éjben a csillag. Haza sem értél, már hívnak, hogy gyere. S te mész is, hisz minden a lényeggel tele. Barátság, szerelem, kalandok, végtelen tervek. Összesből kérek, biztos van még egy… Ennyi a nyár, míg élek a kedvenc. Hisz nála a lényeg, mit ember megélhet. Játszik és nevet, mint gondtalan gyermek.
Majd fiam lett, s eljött a második nagy nyár. Újdonsült barátom szabadított ki felnőttségem unalmas bezártságából, úgy 7-8 éve. S most újra csak horgászok, vadászok, csobbanok a vízbe. Rúgom a labdát, vagy ütöm a tollast. Bár látni nem látjuk, hisz fényt csak a hold ad. De az utolsó körben a rekord majd meglesz és örülök vele, mint VB-n a nyertes.
Unokámmal lesz majd a harmadik hullám. S, ha köztetek lesz akkor még az élő hullám, a negyedik kört is kikérem megint. Dédiként, ki tényleg majd mindenre legyint…
De van itt még valami… A szédítő, a varázslatos, az elkerülhetetlen… Kívánom neked, legyen benn részed! Egy jóóó nyári szerelem… Mikor úgy érzed mindent szabad, tied a világ. Könnyű és egyszerű minden. Semminek sincs súlya. Onnan nézve nem is érted, miért veszik magukat ennyire komolyan az emberek. S te sétálsz haza a kedvestől. Ujjong a szíved és nevetsz. Sőt kurjantgatsz, fölugrassz, s szaladni kezdesz. Örülsz, hogy élhetsz. Örülsz magadnak. S neki… hogy ott van és szeret. Megvan… végre…
Megélhettem párszor. S ezért van tán, hogy jó ideje a szerelemben mérem az embereket. Ugyanis annak, ki volt szerelmes… megadatott. Tapasztalhatta pár boldog pillanatra, hogy milyen szívből élni. Így azon társaimat illetően, kiket láttam valaha igazán lángolóan szerelmesen, valahogy bizonyságot nyertem. Megbizonyosodhattam róla, hogy elérhető számukra a lényeg. Velük biztosan tudok mit kezdeni.
Ezért van az is, hogy a magamfajta kicsit tán másképp áll a születéshez. Hogy miért? Hát, ha komolyan kérded, nekem csak szerelemben esik jól közénk hívni egy új életet. Kell az az állapot. A bizonyosság. Hogy szívből és lelkesedéssel teremtetett. Benne van a lényeg… Ez a fajta hozzáállás, amúgy megmenthetné a világot is talán. Hisz a szerelemben fogant gyermekek, jó eséllyel „szívemberek” lesznek. Már, ha hiszünk a teremtettségben, s el tudjuk fogadni a pillanatok minőségét is. Az én tapasztalatom szerint, ez az úgy nevezett „szívember” nem hajlandó szívtelenül cselekedni. Sőt, egyszerűen nem képes reá.
Elkanyarodtunk? Ne hidd… ez mind maga a nagy nyár!
Lébény, 2026.08.31