Onnan kezdeném, hogy 20 éve nem szavaztam.Aminek két fő oka van.
Az első, hogy rendszer szinten nem hiszek a demokráciában. Eleve működésképtelen modell, „rossz ötlet” volt Cleisthenes… Én a hierarchiára alapozok. Azt tapasztalom ugyanis, hogy a rend kizárólag eszerint alakul. Úgy, ha mindenkinek és mindennek megvan a maga helye és feladata a működésben. S az együttműködés által elért eredmény annál markánsabb, minél tökéletesebben töltik be az egyes szereplők a saját pozíciójukat. Erre érdemes tehát törekedni. S a saját szerepköröm tökéletesítése révén fejlődni, hogy a folyamatosan és dinamikusan alakuló rendben, ismét betölthessem a nekem és a rendszernek leginkább megfelelő pozíciót. Így működik a világon minden, mi él…
A másik, hogy nem érzem a megfelelő szándékokat. Ahogy azt annó Géczy Gábor megértette velem: ezek nem a jót akarják, csak rosszul csinálják…
Hanem épp ellenkezőleg. A rosszat akarják, s túlságosan jól csinálják. Vagyis a politikai hozzáállás jó ideje alapjaiban hibás. A mozgató rugója nem a jó szándék, az önzetlen szolgálat, a jó akarat, a szeretet, az áldozathozatal valami nemes ügyért, a bölcsesség és az igazság. Még csak nem is a hazaszeretet. Sokkal inkább a hatalom, az érdek, egymás átverése, becsapása, elárulása. Ügyeskedés, mutyi, gyűlölet, végeláthatatlan viták és okoskodás. S persze a leglényegesebb, a materialista világ istene: a pénz…
S persze jó rég rájöttek arra, hogy miként lehet minket, magyarokat igába hajtani. Pofon egyszerű a képlet. Egymásnak kell ugrasztani. Ellentétpárokat képezve, csapatokra osztva egymásra uszítani. De miféle ellentétek ezek? S kik és miért állítják azt, hogy ezek valóban léteznek? Ahogy azt Makovecz Imre mondta: „Nem tetszik nekem ez az egész. Gyanús úgy, ahogy van. Úgy tűnik, mintha valami helyett volna. Mintha mulasztások után önigazolásból, másról túl sokat és intelligensen fecsegnének.”
Ezt látom én is, bármerre nézek. Podcast-ek, viták, vélemények, veszekedések, érvelések. Megmondják a véleményedet, mint Boborjánnak Besenyő Pista bácsi. S te hagyod. Mert kényelmes. Ahelyett, hogy gondolkodnál. Valódi összefüggéseket keresnél. Mik rád vonatkoznak, téged érintenek és a te valódi belső világod alakítják. Ehelyett te buzgón foglalkozol a politikával. Szavazol és elhiszed, hogy a nép tagjaként hatalmat kaptál. S most gyakorolhatod a hatalmadat.
Pedig ezt a játékot teljesen máshogy játsszák. A hatalom gyakorlói pontosan tudják, mit, hogyan és miért csinálnak. Kiszámított képletek és jól bevált módszerek mentén, manipulációs eszközökkel irányítanak. Gondolatokat adnak neked. Így terelnek abba az irányba, mi számukra épp a leghasznosabb.
De hát tudod és érzed, hogy tényleg igaz az állítás, mi szerint az egyedüli dolog életed során, amin valóban változtathatsz, az egyes egyedül te magad vagy. Ennek a tudatában és felelősségét felvállalva volna érdemes élned. Viselned önmagad…
S ha folyton csak háborogsz, figyelj. Ne csapd be tovább magad. Kivel vagy elégedetlen? A pároddal, a kutyával, a gyerekkel, a kollégákkal, a barátaiddal, a főnökkel, a fizetéssel? Vagy csak kéne egy tökéletes bűnbak? Nem kell sokat keress, ott van. Mindezekért összességében rohadjon meg úgy ahogy van a párt, a rendszer, Orbán Viktor, az elmúlt 16 év? Nem barátom… elárulom, kivel nem tudsz te megelégedni. Önmagaddal…
Illetve azzal, ahogy magadra tekintesz, ahogy helyzetekben viselkedsz. A dühöd a saját tehetetlenséged. A számonkérésed a saját irigységed. Örömöd félelemmel vegyes. Hited vak és törékeny. Érzed, hogy becsaptak. S még most is folyamatosan megvezetnek, átvágnak. Hülyének néznek.
Kihasználnak és még azzal is visszaélnek, hogy ismernek… Tudják, hogy gyenge vagy. Nem vagy képes bevallani, ha valamit elrontottál. Naív voltál… s nem is igaz, amit korábban oly határozottan annak hittél. Blődségeket állítottál nagy pofával. Saját frusztrációd embertársaiddal való vitatkozásokban próbáltad enyhíteni. Egy beszólás egy ismeretlen arcnak a facebookon egy bejegyzés alatt és már nem is haragszol úgy az asszonyra, hogy folyton csak baszogat? Normális vagy ember? Szedd össze magad…
Először szerintem ülj le. Nézz körül. Máshogy, mint eddig. Figyelmesen. Önmagadra koncentrálva. Hogy érzed magad? Őszintén… Aztán vedd kézbe végre az életed. Vállald a felelősséget magadért. Így kerülhetsz csak bele abba, aki valójában te vagy. Nézd meg mi az, amit másképpen kéne tenned, gondolnod, látnod, hogy jobban legyél.
Mond meg az asszonynak, hogy hagyjon békén. Nézz fel magadra, hogy felnézhessen rád. Bízz magadban, hogy bízhasson benned a gyerek. Merj táncra kérni egy lányt. Megdicsérni a jót, észrevenni a szépet. Hallgass a belső sugallatra. Ott van… És tudd végre mi az, ami igen és mi az, ami viszont nagyon nem. Soha. Ha ezt megteszed, a világot mented meg…
Lébény, 2026.09.24
www.facebook.com/photo?fbid=1606385331277786&set=a.573638784552451