Le van szarva minden, carpe diem. De hidd el fájni foga a vége, s kétségek közt élve kétségbe esve meghalni, az minden csak nem laza. Na fasza, akkor most mi legyen? – kérded. Hát talán foglalkozz picit mással is, mint mi körül vesz, elérhető, letölthető, megvehető, megszerezhető… Fertőz a külső körülményekben tobzódó túlzásokkal teli emberi …
Sürgős időpontra sietett, mikor a bevásárló központ zsúfolt parkolójában épp talált egy helyet. Közel a bejárathoz. Eddigi rutinjából merítve érezte, hogy csak tolatva tud beparkolni. Megpróbálom – gondolta -, s már húzta is balra a kormányt, hogy a manővert kivitelezze. Ekkor jelent meg a férfi. Komótosan ballagott egy szatyorral a kezében, s előzékenyen mutatta, hogy …
Ó, ha tudnád mi minden bújt el részegségem mögé, mi fájdalmas és oly nehezen emészthető. A világ igazságtalansága. A szerelem múlása. A meg nem értettség komor magánya, s a végletekig megtiport lelkesedés. Még az is lehet, hogy belé kövültem a pillanatba. S az oldódást vágyom csupán. Sóvárgó ajkam választja a felszabadító felejtést, mely ép ésszel …
Feneketlen kútból érkező lelkem mélysége indul feléd, ha rád vetülő tekintetem fogadod fényes teljességben. Szeretném, ha velem jönnél. Keressük meg önmagunkban egymást. Nem hajszollak bele sem abba, mit viszolyogva tolsz el, sem mi végtelenül vonz. Tudom, hogy eljön a hajnal. Feküdj mellém langyos ébredéssel. Testem súg meg mindent, mi bennem láthatatlan. Figyelj türelmesen. Van mi …
A szagát sem bírom már jó ideje. Belesavanyodott a nyavalyás tehetetlenség. Unalom jár körülötte, s társa rég a sivár közöny. A minden pillanatban megjelenő halál. Végtére mégis lélegzethez jutottam. Elfacsarodott szívvel és megszorult torokkal. Kacsintok rá. Miféle talány? Elszakíthatatlan vagy magadtól, hát mi elöl menekülsz? Állj meg és menj bele. Szeress bele érzékenységed révén helyzetekbe, …
Éjszaka változik meg minden… Míg figyelő tekinteted lehunyt szemeid mögött pihen, rendet teremt benned a felfoghatatlan túlvilág. Szemenszedett valóság… Visszaidézhetetlenné válik az eltűnő kép. Felsejlik talán, de meg nem ragad. Elhagyott pillanat… Szerves része voltál, s épp te akartad távozását. Elmúlt, mert elmulasztottad. Egyetlen dolog van csupán, mi egyértelmű. A rend, az örök szabály: minden …
Ami történik velünk a mindenség szempontjából teljesen semleges, állandó, örök. Ezen állapotából nem lehet kimozdítani. Mi tesszük csupán magunk számára úgymond „jó”, vagy éppen „rossz” élménnyé, érzéssé. Boldogság, bánat, fájdalom, öröm. Nem létező dolgok. Egyedül a szeretet örök. Létezik. Van. A félelem elménken keresztül támad, és hihetetlen találékonysággal próbál hatni ránk a lehető legkülönfélébb módszerekkel. …
Cseppet sem mertem, míg ezt el nem nyertem. Enyém lett a felelősség, így soha nem feledkezhetek már meg önmagamról. Legyek mégis önfeledt? Vagy mégis inkább Ön felett? Vagy csak azt ne…? Hogy van ez? Legyűrnél, mert sanyargat kicsinyes félszegséged. Pedig épp elég vagy te is. S nem gond, ha van nálad is keményebb. Lágyulhatsz merészen. …
Utamon járva és megoldásaimat keresve találtam rá magamban egy kulcsra, mely olyan ajtókat képes megnyitni, mi mögött nem remélt kincsek rejlenek. Vágyakkal telve vágtam neki az életnek, s gyermekruháimból kinőve, egyre erősebb vonzódást éreztem a másik nem iránt. Szép lassan az elsődleges mozgatómmá vált a beteljesülés. Vagyis, hogy megkaphassam végre a hőn vágyott nőt. Az …
Csak mentünk és tettük a dolgunk. Hiába tudtuk, közel a vég. Az életünk mivégre kaptuk? Fogalmad sincs, amíg félsz. Ne értem tedd, és ne magadért. Gyere, most tegyük egymásért. Hisz végig simít a lágy őszi szél, de szempillantás csak, s a tél utolér. Az játszik jót, ki tud hibázni. S attól se retteg, hogy elveszít …