Aztán mikor már teljesen úgy érzem, hogy nem bírom tovább. Rosszul vagyok attól, mi körül vesz. Szétszed és felemészt a világ… Jön egy érzés, egy sugallat. Valami, ami emlékezni segít… arra, hogy honnan jöttem. Kik és hogyan vettek körül. Mi mindent kaptam tőlük, általuk és velük. Élmények, érzések, hangulatok. Nosztalgikus biztonsága egy bennem élő, eredeti …
Van itt velem jó ideje valami nehezen megfogható izgágaság. Akkor találtam rá magamban, mikor függőségeim és pótcselekvéseim gyökerét kerestem. Nehezen viselem a világot, érzékeny is vagyok, oké. De mi szüli bennem ezt a nyughatatlanságot? Miért nem elég nekem az, ami amúgy tényleg jó? Mi tesz elégedetlenné? Ahogy arra vágytam, el nem ismertek soha. Elvártam, s …
Mind egyre megy. De miért bukunk el újra és újra ugyanúgy? Nem létezik, hogy semmit sem tanulsz. Automatizmusok visznek magukkal, s magadon át nem te áramolsz. Lehetne másképp is talán, ha levennéd magad a polcról és benne lennél végre saját történetedben. Döntened muszáj, mert ha nem teszed is megteszed. Nincs mese, csak észre sem veszed.Vesztegelsz? …
Mond… te benned van még remény, hogy azzá válsz egyszer, ki álmodban él?S mond, te már megbocsájtottál magadnak azért, mit tényleg elbasztál?Van benned hála azért, hogy élsz? S élhet még Ő is, ki oly sokat ér?Dühöd és haragod kíséri bánat, ha veszteség ér vagy sorsod épp rád csap?Fogadni tudod a rosszat, s a jót? Mondasz …
Látatlanul bár, de ismerek egy lányt. Kedves kék szemében bölcsesség ragyog. Szőke haja rövidre vágva. Földig érne, ha hagynák… csak senki se látja. Ki ez az ártatlan lélek? Sophia lánya. Az örök lét ragyogja át szelíd természetét. Hisz és bízik. De félnek tőle, kik vétenek. Mert tiszta, erős, őrzi mi lényeges. Egy az Isten! Durva …
Amiben sokáig vagy, abban mélyebbre merülhetsz. Nem csak jó, de rossz értelemben véve is igaz lehet. Hisz csak éber figyelemmel működik minden az életben, s még így is törékeny. Amennyiben vakmerő tudatlansággal, túlságosan hevesen veted magad bele valamibe, s nem figyelsz a jelekre, úgy jó eséllyel hibázni fogsz. Majd eltűnsz a süllyesztőbe. Így megy ez… …
Megint elszaladt a ló. Beteltem én, s nem a pohár… Mindig csak a szitkos elfolytás, mi esti sörökben gurul le torkomon. S a zabálás. Pedig nem vagyok nagy evő, de mára már ebben sincs mérték. Vissza kéne lépnem jópárat, mert ismét és sokadszorra mondom azt, hogy ez így nem mehet tovább. Elég volt. Állj! Rendet, …
Nem tudom mi indított el feléd. A vak szerencse? Még az is megeshet. Egy biztos. Meg nem dolgoztam érted. Legalább is így érzem… S hogy megérdemelnélek? Azt nehéz elhinnem. Fény vagy nekem a sötét magányban. Illatos virág a reggeli ablaknyitás után, melynek illata belengi a szobát. Megigéztél… s visszahoztad ismét a hitem. Cserébe viszont elment …
Ellenség képében barátként szemléllek. Ha akarnám, bármikor taccsra tennélek. Mert nézlek és látlak is, amíg te épp érvelsz. Üresen hagyott szó, mitől szád zsibbad. Hallom, de nem tartom túl sokra. Mond csak… Igazság az, hogy itt kurva nagy gond van. Bajban vagy, ne hazudj. Átlátok rajtad. Elhagytak, becsaptak, nem szeret senki. Ne csitíts, ne háríts, …
Térdre