Megint elszaladt a ló. Beteltem én, s nem a pohár… Mindig csak a szitkos elfolytás, mi esti sörökben gurul le torkomon. S a zabálás. Pedig nem vagyok nagy evő, de mára már ebben sincs mérték. Vissza kéne lépnem jópárat, mert ismét és sokadszorra mondom azt, hogy ez így nem mehet tovább. Elég volt. Állj! Rendet, …
Nem tudom mi indított el feléd. A vak szerencse? Még az is megeshet. Egy biztos. Meg nem dolgoztam érted. Legalább is így érzem… S hogy megérdemelnélek? Azt nehéz elhinnem. Fény vagy nekem a sötét magányban. Illatos virág a reggeli ablaknyitás után, melynek illata belengi a szobát. Megigéztél… s visszahoztad ismét a hitem. Cserébe viszont elment …
Ellenség képében barátként szemléllek. Ha akarnám, bármikor taccsra tennélek. Mert nézlek és látlak is, amíg te épp érvelsz. Üresen hagyott szó, mitől szád zsibbad. Hallom, de nem tartom túl sokra. Mond csak… Igazság az, hogy itt kurva nagy gond van. Bajban vagy, ne hazudj. Átlátok rajtad. Elhagytak, becsaptak, nem szeret senki. Ne csitíts, ne háríts, …
Térdre
ÉN tényleg épp csak ennyit kérek…Hogy lássam a szemedben… először is a káprázatot. No semmi másért… egyszerűen csak, azért aki vagyok.S hogy amit képviselek, az számodra is oly értékes. Egyedi vagyok és olyan különleges. Szóval nem is csoda, hogy úgy lenyűgözlek és oly nagyon kellek neked.Emberként nagyra becsülsz és értékelsz. Barátként hiszel bennem és elismersz. …
Hülye vagy? Látod… Merev rendszerekben gebed meg az ember. Legtöbbje beteg… Böjt sem segít már a szenvedő lelkeken. Csupán a halál. Végre legyen már rajtuk a lepel. Ne legyen semmi. Nem kell a roskadó, terített asztal. Nem bírom megenni. Okádok. Hagyjad! Végtelen értelemben ez sincsen örökké… Hogy megúszod? Nem hiszem. Nyeld csak mit kifőztél. A …
Nehéz élni manapság, mert mindent eltemet az önzőség szülte kicsinyes kizsákmányolás. De tényleg csak ennyi volna?Pedig valahol még őrzik a tudást, mi szerint „Én vagyok az út, az igazság és az élet”. Vagyis a lehetőség ott lenne, hogy önátélésünk és önmegismerésünk révén értelmet nyerjen az egyéni élet.Törődni kéne magaddal, hisz a te születésednek is értelme …
És itt van a másik pszichés útvesztő is, mely a folyamatos csalódásokon át a teljes kitaszítottság magányába vezet. Valahol ott fut vakvágányra az egyén, hogy nem érzi, s tán nem is érezte soha igazán, hogy ő valahová tartozik. Telik múlik az élet, sorsszerűségéből fakadóan bekerül egyes közösségekbe, óvodába, iskolába, munkahelyekre, utcába, háztömbbe, faluba, városba, országba. …
Aztán van az a lelki jelenség, amit nevezhetnénk akár a hős csapdájának is. Ugyanis ezek a világmegmentő késztetésekkel köztünk járkáló, nagylelkű, kiáradó és folyton csak jóra törekvő alakok, rendszerint ugyanazokat a létükbe kódolt ördögi köröket futják. S indítják útjára újra meg újra.Adva van ugyanis ez a mindenen átívelő lelkesedés, hogy valami nemes ügyet szolgálva jobbá …
I. frázis Ezer felé kötődünk a felszínen, s jó sokfelé valamivel mélyebben. Aztán a szerencsésebbeknél akad néhány kapcsolódás, ami valóban mélyen köttetik. Ott forr egybe. Na, épp ez utóbbiak esetében lettem figyelmes egy jelenségre, ami meghökkentett. Emberfogyasztókká váltunk! A fogyasztói társadalom olyan mértékben alakította át a szemléletünket az élet minden területén, hogy az mára már …