Minduntalan üldöz,rég nem hagy nyugton.Egy későn kelt fénysugár.Mi elvétve téved csupán,bús legelőkkel teltlankás dombok mélyibe.Ám itt, hol keserves a lét,a néma pusztaság ködén ringat,s elandalít.Veled megy.Át a világosság nélküli semmibe.Mi félve hívja már,az oda vágyó lelkeket.Nem hiszem,hogy ebben kéne lenned,mégis ezt teszed…S nappalból éjszakába térve,Átalszod, mi éberségre termett,s létezésed lényege lehetne.Sajnálom, szólsz…Még hogy te?Akkor nem …
Érintés (N&F) Megcsillan a napfény a hegytetetőn, (N) Mezők sóhaja vár vihar előtt. (F) Neved sincs és hangod sem a régi, (F) Gyöngéd áram fut rajtad végig. (N) Éljük meg egy táncként, éles villanásként. (F) (Fény villan az égalján…)(N) Hanyatt fekve a fűben fütyürészek. (F) Nem talállak, hol vagy? (N) Nem emlékszek. (F) Hadd segítsek …
Valami mindig kell… A pia, a cigi, a csalfa női szó… Valami…mi beleragaszt a mocsárba, miben méltatlan cuppog a disznóvá lett ember. Förtelem… Kínok közt ébredek, ha épp túlzásba esek. Mert úgy érzem megint, elviselhetetlenné vált a magány. Tévedek… Ám vakon remélt védelme, az arcokra kent mázas rétegeknek, többé nem takar ki előlem. Rémisztő…? S …
Mond, hogy legyek én a te királyod, ha társad helyettem a magányod? S hogy lehetnél az én királynőm, ha múltad szégyene rád hálót szőtt? Én vagyok életed szerelme, hányszor mondtad ki nevetve. Mégis úgy éreztem eltűntem, ellenség lettem egy versenyben. Kapcsolatunk oly különleges, titkaid tárd fel én elégetem. Szenvedélyed tűzében, mely áldásként fénylik a sötétben. …
Ne törődj bele… Fogadd! Hidd el tudom, nem ugyanaz. Megannyi kudarc vár. Csak azért hogy megmérhesd, számít -e neked még eredmény, érdek? Merev vagy? Fellazítalak… Érzem az arányokat. Élvezd! Legbelsőbb élményed szentsége, nem önthető szavak serlegébe. Épp, mint a szépséggel töltött pillanat ereje, mi szintén a legnagyobb titkok egyike. Mikor vibrálni kezd benned a bűvös …
Mindenkiben anyám kerestem, míg apám utánoztam serényen. S most íme, rád leltem. A terv része ez is… Úgy, mint a hazugság, mi átleng itt mindent. Téged és engem. Belénk ivódott régen, a hibáink okozta szégyen, s az önmagunk elől menekülés. Segíts hát elkapni engem! S ha végre magamra leltem, én is támogatlak majd téged. Hogy …
Ne felejts, – szólt a lány – s már szaladt is tovább. Hisz biztosan tudta, rá más karja vár. Fagyott leheletként hasított beléd az ébredés, remény tetemek néma szőnyegén. Gondolat, szóbeszéd, zagyva surrogás. Szín tiszta szenvedés. Miért ne lehetne mindig más? Kérdi a benned bújó okoskodó csalárd. S már kúszik is feléd a kettévált világ, …
Kell, hogy megélj mindenféle jót, mert elmúlik a nyár. Kell, hogy remélj kedves régi szót, mely ismét rád talál. Egy zsebed mélyén kucorgó kavics, szelíden súgja feléd. Ragyogó volt és merész, mi most eltűnik épp… Bőröd barnasága kopott félhomály, nehéz lépteid nyomán. S te felkelsz majd azért, ha kell korán. Bár lehet, nem látsz tiszta …
Lehetnél a kedves menedékem. Valaki, ki vissza sose kérdez. Nem firtatja igaz -e a szavam, Hite által elfogadom magam. Édességed csalogató dalát, hallgatnám egy egész életen át. Szerethetlek eléggé? Oly titkos… Akarlak, csak abban vagyok biztos. Úgy kívánom szoros ölelésed, beléd bújni… Légy a feleségem! Tested tüze, bőröd puhasága, szenvedélyes vágyam netovábbja. Valahányszor nekem adod …
Nyerj, ahol csendesen lehet, ezzel fizetsz ki boldog perceket. S ha majd képes leszel, méltósággal veszíted el, mi soha nem is volt a tied. Szinte mindened… Figyeld meg mi felé haladsz, S mit elhagytál, hagyd csak. Távolodhat, szabad… Régi szerelmek, mennyit fecsegtek… Ha hiányuk bármikor sanyargat, éld meg a csodás nyugalmat, hisz Istennek hála most …