Mond… te benned van még remény, hogy azzá válsz egyszer, ki álmodban él?S mond, te már megbocsájtottál magadnak azért, mit tényleg elbasztál?Van benned hála azért, hogy élsz? S élhet még Ő is, ki oly sokat ér?Dühöd és haragod kíséri bánat, ha veszteség ér vagy sorsod épp rád csap?Fogadni tudod a rosszat, s a jót? Mondasz …
Megint csak a füst, meg a láng. Aztán a sötét… Így haladsz magadon át. Várod, hogy bent hazatalálj. Mindannyian elveszettek volnánk… Megrekedtség. Sérülések, sebek. Ezek alakítják minden lépésedet. Nem tudsz magad lenni. Régóta már. Van ki óvodában vesztette el, a legtöbbje borzalmasan korán. A csodát. Hogy tökéletes vagy, bízhatsz. Szeret a világ. De megmutatták, bebeszélték …
Ez túl sokszor vesztett, pedig született nyertes. Tehetsége mellé megértés nem tellett. Amaz jó és kedves, mindenben csak enged. Elnézést kér úgy is, ha az ő lábára léptek. Az embert szeretem, csak nehezen viselem. S lassan nem bírom a világot másképp, csak részegen. Így vagyunk mi hárman egymásnak teremtve. A többi bosszúságot a fene megette… …
Nem tudom mi indított el feléd. A vak szerencse? Még az is megeshet. Egy biztos. Meg nem dolgoztam érted. Legalább is így érzem… S hogy megérdemelnélek? Azt nehéz elhinnem. Fény vagy nekem a sötét magányban. Illatos virág a reggeli ablaknyitás után, melynek illata belengi a szobát. Megigéztél… s visszahoztad ismét a hitem. Cserébe viszont elment …
Soha nem voltam még itt, mégis szinte rémlik… Szelíd szellő hozza, majd langyos füstként tova száll. Ennyi az élet… Megrekedve tengődik az agyba, mi mélyre zuhant az anyagba. Mégis ragaszkodik hozzá a gyarló ember brigád… Üresen kongó jelmeztestben bujkálsz. Jellegtelen, elferdült jellem. Görcsösen hajtott kudarcra ítélt képek. Próbáltam, de nem láttalak szépnek. Fájhatna néznem mihaszna …
El sem indult, már megérkezett. Vele táncoltak ismeretlenek.A bú ilyenkor messzire került. Mulató emberár mélyére merült.Holnaptól nem iszok, nem lesz több kifogás. Tudom, c’est la vie, de most töltsed már!Forgó szoknyák alá kúszó muzsika. Nedves tenyérben puha nyuszika.Belekeveredhetnénk végre egy kalandba, mi titkokkal teli románc maradna.Felejtsd el magad, holnap meg engem. Gyere már, kövess! Tűnjünk …
Mikor nem lesz már mit számon kérni rajtam. Észrevehetnéd tán, körötted itt mi van. Állj most ide mellém, hátha így jobban látsz. S hogy érezhesd is jobban, lehetnél mezítláb… Hunyd le tekinteted, s nyisd ki óvatosan. Feldereng előtted, amit én álmodtam… Zöld, fehér, s a vörös. Színe, hogy beillan. Vele teljes éned szemeden átnyílhat. Ország …
Minduntalan üldöz,rég nem hagy nyugton.Egy későn kelt fénysugár.Mi elvétve téved csupán,bús legelőkkel teltlankás dombok mélyibe.Ám itt, hol keserves a lét,a néma pusztaság ködén ringat,s elandalít.Veled megy.Át a világosság nélküli semmibe.Mi félve hívja már,az oda vágyó lelkeket.Nem hiszem,hogy ebben kéne lenned,mégis ezt teszed…S nappalból éjszakába térve,Átalszod, mi éberségre termett,s létezésed lényege lehetne.Sajnálom, szólsz…Még hogy te?Akkor nem …
Érintés (N&F) Megcsillan a napfény a hegytetetőn, (N) Mezők sóhaja vár vihar előtt. (F) Neved sincs és hangod sem a régi, (F) Gyöngéd áram fut rajtad végig. (N) Éljük meg egy táncként, éles villanásként. (F) (Fény villan az égalján…)(N) Hanyatt fekve a fűben fütyürészek. (F) Nem talállak, hol vagy? (N) Nem emlékszek. (F) Hadd segítsek …
Valami mindig kell… A pia, a cigi, a csalfa női szó… Valami…mi beleragaszt a mocsárba, miben méltatlan cuppog a disznóvá lett ember. Förtelem… Kínok közt ébredek, ha épp túlzásba esek. Mert úgy érzem megint, elviselhetetlenné vált a magány. Tévedek… Ám vakon remélt védelme, az arcokra kent mázas rétegeknek, többé nem takar ki előlem. Rémisztő…? S …