Éjszaka változik meg minden… Míg figyelő tekinteted lehunyt szemeid mögött pihen, rendet teremt benned a felfoghatatlan túlvilág. Szemenszedett valóság… Visszaidézhetetlenné válik az eltűnő kép. Felsejlik...

Valami mindig kell… A pia, a cigi, a csalfa női szó… Valami…mi beleragaszt a mocsárba, miben méltatlan cuppog a disznóvá lett ember. Förtelem… Kínok közt ébredek, ha épp túlzásba...

Mond, hogy legyek én a te királyod, ha társad helyettem a magányod? S hogy lehetnél az én királynőm, ha múltad szégyene rád hálót szőtt? Én vagyok életed szerelme, hányszor mondtad ki nevetve. Mégis...

Ne törődj bele… Fogadd! Hidd el tudom, nem ugyanaz. Megannyi kudarc vár. Csak azért hogy megmérhesd, számít -e neked még eredmény, érdek? Merev vagy? Fellazítalak… Érzem az arányokat....

Ami történik velünk a mindenség szempontjából teljesen semleges, állandó, örök. Ezen állapotából nem lehet kimozdítani. Mi tesszük csupán magunk számára úgymond „jó”, vagy éppen „rossz” élménnyé, érzéssé....

Mindenkiben anyám kerestem, míg apám utánoztam serényen. S most íme, rád leltem. A terv része ez is… Úgy, mint a hazugság, mi átleng itt mindent. Téged és engem. Belénk ivódott régen, a...

Cseppet sem mertem, míg ezt el nem nyertem. Enyém lett a felelősség, így soha nem feledkezhetek már meg önmagamról. Legyek mégis önfeledt? Vagy mégis inkább Ön felett? Vagy csak azt ne…? Hogy van...

Utamon járva és megoldásaimat keresve találtam rá magamban egy kulcsra, mely olyan ajtókat képes megnyitni, mi mögött nem remélt kincsek rejlenek. Vágyakkal telve vágtam neki az életnek, s gyermekruháimból...

Ne felejts,  – szólt a lány – s már szaladt is tovább. Hisz biztosan tudta, rá más karja vár. Fagyott leheletként hasított beléd az ébredés, remény tetemek néma szőnyegén. Gondolat,...

Csak mentünk és tettük a dolgunk. Hiába tudtuk, közel a vég. Az életünk mivégre kaptuk? Fogalmad sincs, amíg félsz. Ne értem tedd, és ne magadért. Gyere, most tegyük egymásért. Hisz végig simít a lágy...

Hozd ki belőlem, csalogass… A nő az, ki betölti a teret, mit a pillanat tesz tartalmassá. A meg nem figyelt részletek épp tovatűnnek, s vissza az már sose tér. Így tékozlunk mindannyian, s vonul...

Kell, hogy megélj mindenféle jót, mert elmúlik a nyár. Kell, hogy remélj kedves régi szót, mely ismét rád talál. Egy zsebed mélyén kucorgó kavics, szelíden súgja feléd. Ragyogó volt és merész, mi most...

Elmélyülten figyelt, majd hirtelen mozdulattal elkapott egy idegesítően körülötte zümmögő legyet. Ennyi lenne? Nem hiszem. Vén rókák vagyunk mi már… Ismerjük ezt. Te is, én is. Ezt a szelet hozta...

Lehetnél a kedves menedékem. Valaki, ki vissza sose kérdez. Nem firtatja igaz -e a szavam, Hite által elfogadom magam. Édességed csalogató dalát, hallgatnám egy egész életen át. Szerethetlek eléggé? Oly...

Nyerj, ahol csendesen lehet, ezzel fizetsz ki boldog perceket. S ha majd képes leszel, méltósággal veszíted el, mi soha nem is volt a tied. Szinte mindened... Figyeld meg mi felé haladsz, S mit elhagytál,...

Csak ültem ott csendben. Tenyerembe meredtem. Szétnyitottam, hisz tudtam beleáramolhat minden. Engedem... Cselekedetekben lakozik a változás, mondják... Testet öltve, lesz belőle változtatás. Maradéktalan... Csentem...