Ne csüggedj, ha minden erődet megfeszíted, s akarva akart célod, el így sem éred. Miből hiszed, hogy el kell szenvedned a fájdalmát annak, hogy vágyad nem teljesülhet? Ha nagyon fáj és szenvedsz, s úgy érzed nincs mit tenned… Kérlek, tovább már ne süllyedj, ne menj lejjebb. Szedd össze minden megmaradt eltökéltséged, s változtass irányt. Emelkedj! …
Kuncsorogtam támogass, ismerj és fogadj el. Szeress! Nem kaphattam meg Tőled? Meglehet… Ez tán az egyetlen módja, hogy végre stabil legyek. S ne azt nézzem, ha adok, elég jó -e az neked. Ha tehetek, tegyek. Köszönöm, hogy tanulhatok, megérthetek, felfoghatok. Köszönöm, hogy életem, nem csak ímmel-ámmal élhetem. Tüzes vérem, szenvedélyem, tartásom, figyelmem és erős igazságérzetem. …
Eszembe jutottál… Mi hozott felém? Egy illat, egy érzés, vagy hangulat? Valami, amiben benne vagy. Én tettelek bele, vagy a megérzés léptetett oda, hol megtaláltalak magamban… Bennem és oly sok emberben egyaránt létezel. Valamikor lenyomatot hagytunk egymásban, és bizonyos helyzetekben a bennem cikázó figyelmetlen örvény feléd kószált. Valójában nem gondolkodok, csak érzem, hogy ott vagyok …
– Ki az ofőd? – A Kelemen? Úúú… Hogy milyen volt Kelemen tanárnő osztályába járni, csak az tudhatja, aki sorsánál fogva belecsöppent. 5-8. osztályig volt osztályfőnök több generáción át, egészen haláláig… Negyedikesek lehettünk, mikor Csigával a kisközben fülöncsípett minket szigorú határozottsággal, mert a lányokat vegzáltuk. Akkor találkoztunk először. Nem ismertük és nem tudtuk még, hogy …
Lehet nem vagyok elég jó barát… Mióta rájöttem, önelfogadásom eléréséhez nincs más út, mint hogy vállalnom kell önmagam, kerülget a magány… Megannyi sértődés és hátat fordítás. Kapcsolódásaim terhe nyomaszt, súlytalansága hiányt ébreszt. Nem találom a megértő tekinteteket, nem jönnek a könnyed nevetések, kiürültek a csöndek és az ölelések. Nem vagyok jó társaság. Pedig voltam én …
Ha tudnád, honnan jöttem… Már ovis koromban is a szerelmet kerestem. Jó ideig nem érdekelt a lányok szerelme. Legalább is abban a formában, ahogy azt ők elképzelték. Vágytam én rá, csak máshogy. Nem akartam minden délelőtt vőlegénynek öltözni. És hamar meguntam nézni, ahogy óráknak tűnő percekig fésülködnek, öltözködnek, készülődnek. Azt hiszem a rituálé se nagyon …
Olykor elmélázok sorsokon… Mások életén keresztül szemlélem önmagam… Sokáig nem érzékeltem a határokat. Magaménak éreztem embertársaim problémáját, rengeteg nem rám tartozó felelősséget pakolva így saját nyakamba. Persze mind egyek vagyunk, s a közösbe beletartozunk mindannyian. Tehát valóban… ami benned zajlik nemcsak, hogy kihat rám… de kihat az egyre is… mi én is vagyok valahol… Ezt …
Valahol ott kezdődött talán, mikor először kaptam hazugságon apám. Érzéssé halványult mára már, képtelen történet csupán. De most is magamban érzem zavarát. Ahogy esetlenül mellébeszél, félre magyaráz… Csalódásaim egyik legmélyebbike, elementáris ősi megrázkódtatás. Megrengett bennem a megingathatatlan, átvert a megcsalhatatlan, félre állt az eltántoríthatatlan, feladta a legkitartóbb, elgyengült a legerősebb, széttörtt a szikla szilárd… Volt, …
Az ébredező ember tipikus hibája, hogy sokszor túlbonyolít. Ott is gondolkodik, ahol cselekedni kéne. A magasba röpködve keresi a megoldásokat, mikor egy hétköznapi elakadást kellene csak megoldani, pofon egyszerű módszerekkel. Nem így mesélik, de szerintem mégiscsak jól nevelt gyerek lehettem… Ha suliból hazaértem ugyanis, azonnal átöltöztem otthoni ruhába. Na nem mintha 15 éves korom előtt …
Vitakultúra, érveléstan, érvek-ellenérvek, vélemények. Felülkerekedni, legyűrni, lenyomni a másikat. Át gázolni rajta. Hülyének beállítani. Nevetségessé tenni. Felmosni vele a padlót. Jól helyre tenni… Győzhetsz a vitában, de valójában mindig veszíteni fogsz. Mégpedig a lehetőségét a boldogító perceknek. Az önmagadra találásnak, a könnyed bölcsességnek. De a lényeg, hogy neked legyen igazad. Még ha belül érzed is …