Éjszaka változik meg minden… Míg figyelő tekinteted lehunyt szemeid mögött pihen, rendet teremt benned a felfoghatatlan túlvilág. Szemenszedett valóság… Visszaidézhetetlenné válik az eltűnő kép. Felsejlik talán, de meg nem ragad. Elhagyott pillanat… Szerves része voltál, s épp te akartad távozását. Elmúlt, mert elmulasztottad. Egyetlen dolog van csupán, mi egyértelmű. A rend, az örök szabály: minden …
Ami történik velünk a mindenség szempontjából teljesen semleges, állandó, örök. Ezen állapotából nem lehet kimozdítani. Mi tesszük csupán magunk számára úgymond „jó”, vagy éppen „rossz” élménnyé, érzéssé. Boldogság, bánat, fájdalom, öröm. Nem létező dolgok. Egyedül a szeretet örök. Létezik. Van. A félelem elménken keresztül támad, és hihetetlen találékonysággal próbál hatni ránk a lehető legkülönfélébb módszerekkel. …
Cseppet sem mertem, míg ezt el nem nyertem. Enyém lett a felelősség, így soha nem feledkezhetek már meg önmagamról. Legyek mégis önfeledt? Vagy mégis inkább Ön felett? Vagy csak azt ne…? Hogy van ez? Legyűrnél, mert sanyargat kicsinyes félszegséged. Pedig épp elég vagy te is. S nem gond, ha van nálad is keményebb. Lágyulhatsz merészen. …
Utamon járva és megoldásaimat keresve találtam rá magamban egy kulcsra, mely olyan ajtókat képes megnyitni, mi mögött nem remélt kincsek rejlenek. Vágyakkal telve vágtam neki az életnek, s gyermekruháimból kinőve, egyre erősebb vonzódást éreztem a másik nem iránt. Szép lassan az elsődleges mozgatómmá vált a beteljesülés. Vagyis, hogy megkaphassam végre a hőn vágyott nőt. Az …
Csak mentünk és tettük a dolgunk. Hiába tudtuk, közel a vég. Az életünk mivégre kaptuk? Fogalmad sincs, amíg félsz. Ne értem tedd, és ne magadért. Gyere, most tegyük egymásért. Hisz végig simít a lágy őszi szél, de szempillantás csak, s a tél utolér. Az játszik jót, ki tud hibázni. S attól se retteg, hogy elveszít …
Hozd ki belőlem, csalogass… A nő az, ki betölti a teret, mit a pillanat tesz tartalmassá. A meg nem figyelt részletek épp tovatűnnek, s vissza az már sose tér. Így tékozlunk mindannyian, s vonul át rajtunk az élet, míg eltűnik a puszta lét… Amit ad Isten, volt – nincs. Mikor tanulod már meg? Semmi nem …
Elmélyülten figyelt, majd hirtelen mozdulattal elkapott egy idegesítően körülötte zümmögő legyet. Ennyi lenne? Nem hiszem. Vén rókák vagyunk mi már… Ismerjük ezt. Te is, én is. Ezt a szelet hozta felém az éj, sötéten léptem át a járda peremén. Valamit elszalasztottam volna? A mulandóság kérlelhetetlen bizonyossága megrémiszthet ugyan, de néha épp ez az egyetlen, amibe …
Ne csüggedj, ha minden erődet megfeszíted, s akarva akart célod, el így sem éred. Miből hiszed, hogy el kell szenvedned a fájdalmát annak, hogy vágyad nem teljesülhet? Ha nagyon fáj és szenvedsz, s úgy érzed nincs mit tenned… Kérlek, tovább már ne süllyedj, ne menj lejjebb. Szedd össze minden megmaradt eltökéltséged, s változtass irányt. Emelkedj! …
Kuncsorogtam támogass, ismerj és fogadj el. Szeress! Nem kaphattam meg Tőled? Meglehet… Ez tán az egyetlen módja, hogy végre stabil legyek. S ne azt nézzem, ha adok, elég jó -e az neked. Ha tehetek, tegyek. Köszönöm, hogy tanulhatok, megérthetek, felfoghatok. Köszönöm, hogy életem, nem csak ímmel-ámmal élhetem. Tüzes vérem, szenvedélyem, tartásom, figyelmem és erős igazságérzetem. …
Eszembe jutottál… Mi hozott felém? Egy illat, egy érzés, vagy hangulat? Valami, amiben benne vagy. Én tettelek bele, vagy a megérzés léptetett oda, hol megtaláltalak magamban… Bennem és oly sok emberben egyaránt létezel. Valamikor lenyomatot hagytunk egymásban, és bizonyos helyzetekben a bennem cikázó figyelmetlen örvény feléd kószált. Valójában nem gondolkodok, csak érzem, hogy ott vagyok …